KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dermesztő hajsza

Varró Attila

Cold Pursuit – amerikai, 2019. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Frank Baldwin. Kép: Philip Øgaard. Zene: George Fenton. Szereplők: Liam Neeson (Nels), Emmy Rossum (Kim), Tom Bateman (Viking), Laura Dern (Grace), William Forsythe (Wingman). Gyártó: Summit Entertainment / StudioCanal. Forgalmazó: Freeman Film. Feliratos. 118 perc.

 

Semmi sem perdöntőbb bizonyíték arra, hogy egy sikeres zsánerdarab rendezője egyéni látásmódú, gondolatgazdag szerzői rendező (Hitchcock, Haneke, Mann) vagy inkább invenciózus mesterember (Sluizer, Campbell), netán szimpla mázlista (Shimizu, Poiret), mint egy álomgyári ön-remake. Nem csupán az állhatatos önazonosság nagyipari próbája, de azt is megmutatja, mennyire képes az alkotó megújulni és termékeny párkapcsolatba lépni egy másik kultúrával. A norvég Hans Petter Moland a 2014-es Az eltűnés sorrendjében hollywoodi újrarendezésével mondhatni jelesre vizsgázott – a Dermesztő hajsza nem jobb vagy rosszabb az alapfilmnél, annál sokkal több: miközben jóformán beállításról beállításra követi az alapművet, változtatásaival egy másik alkotást hozott létre.

A havas Colorado konkurens drogmaffiáinak kényes hatalmi egyensúlyát ártatlanul meggyilkolt fiáért véres bosszúsorozattal felborító hallgatag hókotró-sofőr (egyben az Év Polgára kisvárosában) története nem lett sem a századik Liam „Ne baszakodj a családommal” Neeson akció-thriller, sem az ezredik bűnügyi fekete komédia a Mint a kámfor-Jackie Brown-Fargo háromszögből, hála annak, hogy Moland érintetlenül megőrizte jellegzetes skandináv minimalizmusát (a feleség búcsúlevele), fanyar abszurdját (az ejtőernyős finálé) és a véres erőszak hátborzongató trivialitásait (csirkehálóba tekert hullák), tartózkodva mind az akciófilm, mind a komikum olcsó hatás-megoldásaitól. Ugyanakkor új szépségeket csempészett a történetbe: a szerb kokainbanda bizarr lecserélése a helyi ute-törzs tagjaira többszörösen rétegzett pluszjelentést ad a jóléti társadalom bírálatának, a nőalakok kiemelése a sivár statisztaszerepből – a rendező szinte egész életműve (pót)apák és fiúk küzdelmeiről mesél – pedig újabb frontot nyit a Fehér Férfi trónfosztásáról szóló ellentmondásos, sokarcú küzdelemben. Ráadásul Moland még a hollywoodi megbízóknak is tartogat néhány jól elhelyezett fricskát – ha másért nem, már a „Let the fucking Indian do it” poénért megérte elkészíteni ezt a pompás remake-et.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14021