KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A sztárok nem Liverpoolban halnak meg

Benke Attila

Film Stars Don’t Die in Liverpool – angol–amerikai, 2017. Rendezte: Paul McGuigan. Szereplők: Annette Bening, Jamie Bell, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

 

A romantikus drámák alkotóit mindig csábítja a giccs szirénje, ám a skót származású brit rendező, Paul McGuigan (Acid House, Alvilági játékok) sikeresen ellenállt a kísértésnek Peter Turner a híres hollywoodi színésznőről, Gloria Grahame-ről szóló memoárjának filmadaptációjában, A sztárok nem Liverpoolban halnak meg-ben.

Guigan műve a Félelem megeszi a lelket vagy a Harold és Maude rokona, minthogy a végzetes szerelem a feltörekvő fiatal brit színész, Peter Turner és a Petertől negyedszázaddal idősebb hollywoodi filmcsillag, Gloria Grahame között bontakozik ki. Ám a pár boldogságát a műfaj klasszikusaival ellentétben nem külső erő, hanem a rákbeteg színésznő hiúsága mérgezi meg. Így a film tétje hasonló Billy Wilder Alkony sugárútjáéhoz: ahogy a némafilmsztár Gloria Swansonnak, úgy az ötvenes évek noirjaiból (Nicholas Ray: Magányos helyen, Fritz Lang: Búcsúlevél) ismerős Gloria Grahame-nek is szembe kell néznie saját mulandóságával.

Bár A sztárok nem Liverpoolban halnak meg annyira nem okos és önreflexív, mint Billy Wilder noir-drámája, alkotói (kiváltképp a főszereplőt meggyőzen eljátszó Annette Bening) érezhetően megértették, mi zajlott az idővel és a betegséggel titáni harcot vívó Gloria fejében. A sztár a valóságban is rettegett az öregedéstől, ezért plasztikai műtéteknek vetette alá magát, melyek miatt fél ajka lebénult. A filmbéli Gloria sem hajlandó elfogadni, hogy testét lassan felemészti a rák. A színésznő végzete a magára erőltetett amerikai optimizmus, mely egyet jelent a biztos halállal. Mivel Gloria fél, hogy a kemoterápia miatt kihullik a haja, besárgul a bőre, nem lesz már vonzó a fiatal Peter számára, ezért önmagát is becsapja a „minden rendben lesz” ideológiával, és nem jár kezelésekre. Gloria kapcsolata így olyan, mint szerepei, melyek 2-3 órára ismét elhitetik vele, hogy örökké fiatal és szép marad, ám saját teste elől nem menekülhet az illúzióvilágban sem.

Ezt az átmeneti, „csak egy nap a világ” állapotot érzékletesen mutatja be Paul McGuigan a kreatív időkezeléssel. McGuigan merészen vág el egy heves csókolózást vagy könnyes búcsúzkodást, és ugrik az időben, mintha az egész csak Gloria vagy Peter fejében történt volna meg, erősítve ezzel a megpecsételt sorsú kapcsolat átmeneti mivoltát. De ezzel a módszerrel a rendező azt is elkerüli, hogy az érzelmi kitörések megrontsák a csendes drámát.

A sztárok nem Liverpoolban halnak meg tehát könnycsatornáink mellett agyunkra is képes hatni színészi alakításaival (bár a Petert megformáló Jamie Bell haloványabb a veterán színésznők között), izgalmas témaválasztásával, kreatív formanyelvével és remek zenéivel (például a California Dreamin’ melankolikus feldolgozásával).

Extrák: Videoklip a film betétdalával (Elvis Costello: You Shouldn’t Look at Me That Way), beszélgetés az alkotókkal, werkfilmek, audiokommentár Paul McGuigan rendezővel, előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13919