KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Commuter – Nincs kiszállás

Baski Sándor

The Commuter – amerikai, 2018. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Bryon Willinger, Ryan Engle. Kép: Paul Cameron. Zene: Roque Banos. Szereplők: Liam Neeson (Michael), Vera Farmiga (Joanna), Patrick Wilson (Murphy), Jonathan Banks (Walt), Elizabeth McGovern (Karen). Gyártó: Ombra Films / The Picture Company. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 104 perc.

 

Liam Neeson 56 évesen képezte át magát akcióhőssé, hogy a Takenben és folytatásaiban korát meghazudtoló kíméletlenséggel számoljon le a családját fenyegető nemzetközi bűnbandákkal. Karrier-reneszánszából születtek maradandó (Fehér pokol) és említésre kevéssé érdemes (Non stop, Éjszakai hajsza) mozgóképek is, amelyekben Neeson humortalan és túlkoros terminátora egyre közelebb került az önparódiához, a mélypontot jelző Elrabolva 3.-ban pedig már a vágásokkal sem lehetett elleplezni, hogy a színész fizikailag sem képes többé végigrohanni és verekedni egy filmet.

A Neesonnel negyedik alkalommal együtt dolgozó katalán Jaume Collet-Serra, illetve a forgatókönyvírók a Nincs kiszállásban már próbálnak reagálni arra, hogy a főszereplő túl van a csúcson és a nyugdíjkorhatáron. Az ingázásba belefásult, biztosítási ügynökként dolgozó Michael valóban nem hőstípus, fellépésében nincs semmi fenyegető, a családjának és az ügyfeleinek él, amíg főnöke leépítésre hivatkozva ki nem rúgja. Később, amikor a hazafelé tartó vonaton akcióba kellene lendülnie, hogy mentse a saját és az utasok bőrét, habozik és gyötrődik, a közelharcokban pedig néha többet kap, mint amennyit ad.

A nyomokban még rendszerkritikát is tartalmazó, drámaibb hangvételű felütés után a Nincs kiszállásból lehetne akár Neeson Gran Torinója is, de szép lassan visszaszivárognak a klisék a történetbe. A jelzáloghiteleket nyögő kisemberről kiderül, hogy korábban rendőr volt, rejtélyes megbízói pedig őt is a családja elrablásával próbálják motiválni. Az ökle helyett első körben az agyát kell használnia, hogy az idő szorításában, botcsinálta Poirot-ként megtalálja az utasok közt a kakukktojást, de a történet végül az izgalmas hitchcocki kriminarratíva vágányáról visszavált a kiszámítható B-filmes akcióvonalra, amelyről, úgy tűnik, egyelőre még Neeson számára sincs kiszállás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13563