KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lángoló agy

Szántai János

Brain on Fire – amerikai, 2016. Rendezte: Gerard Barrett. Szereplők: Chloë Grace Moretz, Thomas Mann, Carrie-Ann Moss. Forgalmazó: Independent. 88 perc.

 

Gerard Barrett ifjú titánként tűnt fel az ír filmkészítés Olümposzának környékén, amikor 2012-ben, 24 évesen előállt első nagyjátékfilmjével, a Pilgrim Hill-lel. Aztán következett a Glassland 2014-ben, ezt is szerette a kritika. Magyarán, Barrettnek minden esélye megvolt, hogy felmásszon a hegyre.

És akkor 2016-ban hozzányúlt Susannah Cahalan önéletrajzi ihletésű regényéhez, a Lángoló agyhoz, ami nem véletlenül lett a New York Times bestsellere lett: a fiatal újságírónő lefegyverző stílussal meséli el különös betegségének drámai történetét, amelyet jó ideig alaposan félrediagnosztizáltak és -kezeltek. A szöveg óhatatlanul magával ragadja olvasóját: könnyen elképzelem, hogy én kezdek egyre furcsábban viselkedni, rám néznek egyre furcsábban szüleim, szerelmem, munkatársaim, rám néz egyre tanácstalanabbul a fehér köpenyes mentőangyalok hada.

A filmben azonban éppen ezt a személyességet nem sikerült adaptálni. Hiába érzi a néző, hogy itt valami súlyos tragédia bontakozik ki, és ez a kedves, életvidám lány hamarosan meghal, ha valami csoda nem történik. Hiába tesz meg minden tőle telhetőt a Susannah Cahalant alakító Chloë Grace Moretz, hiába hozza a törődő munkatársnő figuráját Jenny Slate, hiába téblábol amolyan papírból kivágott formába kényszerítve Thomas Mann (a társ), Richard Armitage (az apa) és Carrie-Ann Moss (az anya). A dráma meghal a kórházi ágyon.

A film első kétharmada arról szól, hogyan süllyed Susannah egyre mélyebbre, válik hol görcsben rángó vitustáncossá, hol sarokban gubbasztó agyhalottá. Az utolsó harmadban természetesen megérkezik a csodadoktor, és mintegy véletlenül rálel az orvosi titok nyitjára. Közben szenved mindenki. Csak éppen ezt az (amúgy teljesen érthető és átérezhető) agóniát és a gyógyulást kísérő extázist képtelen Gerard Barrett átvinni a mozgóképbe.

A Lángoló agy képi világa sem innovatív: Yaron Orbach operatőr igyekszik az igaz történethez illő realista képeket komponálni, Susannah delirált pillanatait pedig a kamera rángatásával illusztrálni, de az őrület képei leválnak a realista drámáról.

A film kezdő mondatait parafrazálva: megtörtént már, hogy olyan filmet néztél, amely az istennek se tudta felkelteni érdeklődésed? És próbáltál menekülni? Ha igen, akkor tudod, mit tegyél. Ha nem, itt egy jó tanács: olvasd el a könyvet, jobban jársz vele.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13403