KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Francia hétvége

Horváth Eszter

Le Skylab­ – francia, 2011. Rendezte és írta: Julie Delpy. Kép: Lubomir Bakchev. Szereplők: Lou Avarez (Albertine), Julie Delpy (Anna), Eric Elmosnino (Jean), Aure Atika (Tante). Gyártó: Canal+ / Mars Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 113 perc. 

1979 nyara, Bretagne. A nyugati jóléti demokrácia egy békés szeglete, ahol van értelme aktuálpolitikai értelemben vett jobb- és baloldalról vitatkozni, vagy épp arról, ki, mit látott a cannes-i filmfesztiválon, és hogy az amerikai Skylab űrállomás valóban a breton partokon fog-e becsapódni. Mégis az az érzésünk, hogy pontosan ismerjük a helyzetet és a szereplőket, hiszen a film motorja, a hetvenes évek vége iránt érzett nosztalgia akkor is erősen él a nézőben, ha ezeket az éveket történetesen a Vasfüggönyön innen töltötte – a mostani fiatalabb generáció pedig a retro tárgyi kultúra újrafelfedezésén keresztül éli át ezt a nosztalgiát. A Francia hétvége lényegét tekintve akár a Balaton-parton is lehetnénk: nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek kavalkádja, forog a nyárs, folyik a bor (pálinka helyett, igaz, pastis), a plázson pedig mindenki arra kíváncsi, mi van a fürdőruha alatt.

Julie Delpy ötödik rendezése közel áll hozzá, hogy sablonos, a konfliktusokat elsimító, franciás könnyedségű családi vígdráma legyen. Jöhetnek záporok (jönnek is, mintegy megrendelésre, hogy a családtagoknak viccesen jajveszékelve kelljen a házba menekülniük), de a felhők mögül mindig kisüt a nap. A film azonban az érzékeny karakterválasztásnak köszönhetően elkerüli, hogy csupán emlékkönyv-bölcsességek recitálása legyen, s ez többszörösen igaz a gyerekszínészek játékára. Delpy is leginkább akkor mozog otthonosan, mikor a gyerekek történetszálát rendezi: szexuális érésük ábrázolása meglepően hiteles. A tizenegy éves Albertine szemszögéből látjuk a nagycsaládi hétvégét, amelynek során a lány felfedezi a felnőtté válás örömeit és kínjait. A Barbie babákkal imitált, majd unokatestvérével megkapó bájjal újrajátszott ágyjelenet, az első lassúzás a tinidiszkóban, az első szerelmi csalódás mind egy-egy madeleine: saját gyermekkorunkat idézi föl.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11103