KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Élek és szeretek

Kolozsi László

Yo tambien – spanyol, 2009. Rendezte és írta: Álvaro Pastor, Antonio Naharro. Kép: Alfonso Postigo. Zene: Guille Milkyway. Szereplők: Pablo Pineda (Daniel), Lola Duenas (Laura), Isabel García Lorca (M Ángeles), Antonio Naharro (Santi). Gyártó: Alicia Produce / Promico Imagen. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 103 perc.

 

Egy barátnőm egyszer azt találta mondani, rövid spanyol körútja útja után, hogy Barcelonában sokkal több a rokkant kocsis, mint hazánkban. Nem, mondtam, bizonyára nem több, csak a katalán fogyatékkal élők ki tudnak menni az utcára, tudják használni a tömegközlekedést, nincsenek kizárva a hivatalokból, a szórakozási lehetőségekből. Spanyolország e tekintetben is élhetőbb hely. Ezt a tételt ékesen bizonyítja az Élek és szeretek című romantikus komédia, amelynek főhőse egy Down-kóros férfi, Dániel. Már az álmélkodásra adhat okot, hogy hősünk dolgozik, annak ellenére, hogy kihívás neki egy másológép kezelése, ráadásul nem részmunkaidőben foglalkoztatják. Élete, az itteni viszonyokat ismerve, felkavaróan teljes. Táncolni jár. Úszni. Előadásokat tart. Az irodában ismeri meg – az akkor még szőke – Laurát. Történetük kissé sablonos, egyszerű szerelmi történet. És ez így is van rendjén. Nem kérdés, hogy joga van-e

Down-kórosnak a szerelemhez. Nem kérdés, hogy élhet-e teljes értékű életet. A film két szerelmes szereplőjének egymáshoz közeledése hasonló minden szerelmes egymás közeledéséhez. Közhelyekkel fejezik ki, mit éreznek egymás iránt. Szerelmi vallomásaik ugyanúgy akadoznak, mint bárki másé is. Ahogy Laura nem kezeli másnak Dánielt, nem kezelik másnak Dánielt a film alkotói sem.

Egyszerű és megható szerelmi történet az Élek és szeretek, amiben, mint azt sejteni is lehet, nem Dániel az áldozat. Nem ő az, akinek feldolgozhatatlan múltja a szerelem útjába áll; akinek az emberi kapcsolatokba vetett bizalma megrendült. Laura alakítója, Lola Duenas a film harmadik felvonását szinte végigsírja. Sírása őszinte, nyíltsága megrendítő: a toleranciát dicsőítő számos spanyol film alig valamelyikében találni ilyen emberi, ilyen angyalian közvetlen, szerethető szereplőt. A Dánielt alakító Pablo Pineda, félresöpör minden előítéletet. Ennek a nagyszerű színésznőnek (Volver), a mai európai film egyik legnagyobb alakjának méltó partnere. Nem Down-kóros, hanem egy ember, aki történetesen Down-kóros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10264