KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Karla házasságai

Kapecz Zsuzsa

 

Egy bizonyos kor után –- állítólag – férjhez kell menni. Ez különösen ajánlatos, ha a feleségjelölt nem ragaszkodik túlságosan a családjához. Karla férjhez is megy, jó messzire a szülői háztól, vidékre. Házassága sikerül, kedvére való munkahelyet talál, nemsokára keresztelőre készülhet az ifjú pár – - minden rózsásnak tetszik. A gyerek születése napján azonban az apa szívrohamot kap, és Karla egyszerre lesz anya és özvegy. Pár év elteltével újra kimondja a „boldogító” igent, ezúttal egy kétszeresen elvált templomi orgonista oldalán. Ez a házasság azonban csak civakodásokat hoz, az időközben munkásnőből énekesnővé  átnevelt Karla éppannyira nem felel meg a férje által elképzelt „katolikus hit-ves”-ideálnak, mint amennyire az orgonista a „rendes férj”-sémának. Karla végül visszatér a vidéki házba, az üzembe, azaz: emlékeihez. Ezek után eltöprenghetünk: mi is a nagybetűs mondanivaló? Első megközelítésre talán az, hogy egy bohém művész nem pótolhat egy tisztes családapát, és hogy nem muszáj énekelnie annak, aki nem akar. Persze, lehetséges, hogy vígjátékot láttunk, hiszen az alkotók folyamatos erőfeszítéseket tesznek a képi humor megteremtéséért, és ez esetben esetleg másfajta megközelítést kell választanunk. A film végül is annyit mond a néző számára, hogy ha egy nő nem tud szakítani első férje emlékével, ne házasodjon még egyszer. így is van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6651