KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

Greenaway és Mozart

M, mint ember

Fáy Miklós

M mint Mozart, M mint muzsika, M mint mozgás, M mint modor. Greenaway és Mozart találkozása a vágóasztalon.

 

Az a film, amelyikben egy meztelen pasi teszi-veszi magát?

Ühüm – felelem helyeslően, de lehetőleg érthetetlenül, és érzem, hogy közben az arcomba szalad a vér. Mit lehet mást felelni? Hogy nem, ez a film sokkal több annál, összművészeti alkotás, ha Wagner ezt láthatta volna, barátom... Vagy mondjam, hogy igen, ismerjem be, hogy nekem is ez a legemlékezetesebb jelenet ebből a 29 percből és 15 másodpercből, amelynek az a címe, hogy M for Man, Music, Mozart? Ühüm, nyögöm tehát, ezzel azonosítottuk a filmet, és közben legalább magamnak jeleztem, hogy az érzékenységem, a halhatatlan lelkem, a Peter Greenaway-jel közös tudásom és kulturális hátterem alapján nekem ez a film sokkal-sokkal több, mint a meztelen férfi és a két meztelen táncosnő. De ez az ühüm is hazugság, mert – csak egy példát mondva – az ördög szónál a két táncosnő között, a kép leghangsúlyosabb pontján megjelenő 666-ot csak harmadik megnézésre vettem észre, mivel a szememet(?) jobban foglalkoztatta a két nő a számmisztikánál.

Rohadt egy film, rohadt rendező. Legszívesebben azt mondanám, hogy modor, modor, modor, ezzel föl is menthetném magamat a töprengés alól. Hiszen tényleg az, a régi anyag újra elmondása 1991-ben, az írott szó dicsérete, írásművészet, képalkotás, számok, szavak, zene, ha nem is Michael Nyman műve, de akár az is lehetne a stílus, a hangzás, az idegen anyag újrahasznosítása miatt. És táncfilm is, celluloidra rögzített, zenén alapuló koreográfiai mozdulatok sorozata. Modor, ahol a mondanivaló lapos. M, mint ember, mozgás, muzsika, Mozart. Így, egymás után, szükségszerűséget sugallva. Nyelvészeti alapú világkép, ami angolul meggyőzőbb, mint más nyelveken. Képek, színek, mozdulatok, hangok zuhataga, a felét sem lehet egyszerre megérteni, tizedét sem megjegyzeni. És közben a feliratok, két idézet. Az egyik Bruno Schulztól, a másik szerzőjét nem is tudtam elolvasni, csak az évszámot: 1534.

M, mint modor, kiabálta belőlem a műkedvelő kalligráfus, akinek a legelső tankönyvében ott volt a felirat: „don't overdo it!” El lehet helyezni a szövegben itt-ott egy farkincát, díszt, cirádát, de az soha ne legyen olyan és akkora, hogy a szöveg egységes képét megtörje. Hát annál jobban overdo sort, mint itt a „various random involuntary notions”, elképzelni is nehéz.

A baj ott kezdődött, amikor rájöttem, hogy ez a szöveg utolsó sora, hogy azért van benne az a hatalmas r, határozott v és cirkalmas s, hogy az is megérezze a szövegvéget, aki nem láthatja a teljes szöveget. A baj ott folytatódott, hogy ha valaki nem Napóleon, akkor ha egyszer már hátrálni kezdett, végig defenzívában marad. Jön Greenaway, és lepofozza. Jön a bizonytalanság. Modor a kép keretezése? De kinek jutna eszébe egy festőt, egy képalkotót arra kötelezni, hogy mindig ugyanabban a formában gondolkozzon, hogy a képek aránya mindig 1:1,33 legyen? Greenaway tervezi a képeket, vonalzóval, körzővel. Nem tehetek róla, de nekem megdobban a szívem, amikor látom a régi egyetemi előadó tengelyes szimmetriáját, középen, az asztalon ott a meztelen, szőrtelenített test, aztán a test hirtelen felül, és a köldöke a kép átlóinak kereszteződésére esik. Az így rendbetett világ nekem biztonságot ad. Lehet, hogy a teremtett változat izgalmasabb, de Greenaway nem teremtő. Igaz, a film a Teremtéssel kezdődik. Egy nő énekli az írott világ ősanyagát, az ábécét, de rögtön az elején elhibázza. „A, mint Ádám, é, mint Éva”, kezdi, aztán jön b, c, d, mint devil, egész m-ig. M az ábécé középső betűje, angolul az emberiség kezdete. De a Teremtés itt véget ér, a többi, a mozgás, muzsika, Mozart csak feltalálás.

Greenaway is csak feltaláló. Ahogyan ő is mondta: a világban a képek 95%-a csupán szövegillusztráció. És nem mondja, hogy ő lenne a kivétel. Csak annyit állít, hogy a mozgókép története még nem kezdődött el, az első száz év csupán a bevezetés volt. Őszintén szólva nem érdekel, hogy igaza van-e. Michelangelo is csak a Bibliát illusztrálta a Sixtus kápolnában, a festészet története mégis elkezdődött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3742