KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robinson Crusoe

Barotányi Zoltán

 

Az embernek vannak kedvenc gyermekkori olvasmányai (lásd Defoe Robinsonját), és persze vannak masszív, felnőttkorban megcsontosodott előítéletei. Ez utóbbiak olyasféle aranybecsű mondásokban lelhetők fel, mint például az eléggé el nem ítélhető „fejétől bűzlik a hagyma”, vagy például a szörnyűséges „kutyából nem lesz Szalon sör”. Nos ez utóbbi igazságát kiválóan illusztrálja filmünk, mely azon túl, hogy tovább szaporítja a sikertelen regényadaptációk hosszú sorát, ráadásul ismét bizonyságot szolgáltat szerencsétlen Pierce Brosnan szerény színészi képességeiről. Hősünk ugyanis mindjárt elbotlik, ha túl kell lépnie a sármos magán-, kommunális-, stb. nyomozó szoborszerű figuráján, melynek legszebb manifesztációja az immár két 007-es filmben bemutatott, szumma 4 órás pozőrködés. Most azonban az anakronizmusokért rajongó alkotók jóvoltából be kell járnia a politikailag mind korrektebb fehér civilizátor mentális vándorútját is: „A” fázisban a gringó gyarmatosítók kultúrrasszista gőgjében fürdik (Stanley meets Livingstone featuring King Leopold, The Master Of Genocide), melyet „B” fázisban a multikulturalizmus elfogadása s a kolonialista európai gondolkodásban való csalódás vált fel, ezt követően („C” fázis) jön a mély fájdalom, majd menekülés a korukat jelentősen megelőző illúziók elől egy másik, a Szilvia-füzetekből ismerős világba (kb.: „pillantásuk forró sugara éles pengeként ütközött össze és rögvest szilánkokká törte a szoba fülledt csendjét”). Hát szegény Pierce ezt már nem bírja: egyedül még az akciójelenetekben volna otthon, de hát a korabeli haditechnika fejletlensége itt is meggátolja képességei kibontakoztatását: felszerelés híján elmarad a kannibál hordák módszeres legéppuskázása, illetve a barbár vidék lángszóróval purgálása is. A vég még ennél is szörnyűbb: a hű szolgából társsá és baráttá nemesült Péntekkel végeznek a fehér rabszolgavadászok, Robinson-Brosnan pedig hazáig tűnődhet azon, hogy érdemes volt-e kiadós (és a „hívők” számára nyilván illúzióromboló) sörhast növeszteni egy balsikerű tézisdráma kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3644