KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Egy nemzet születése

Szoboszlay Pál

The Birth of a Nation – amerikai, 2016. Rendezte: Nate Parker. Szereplők: Nate Parker, Armie Hammer, Penelope Ann Miller. Forgalmazó: 20th Century Fox. 120 perc

 

Nate Parker rendezői debütálása alkalmával nem kisebbre vállalkozott, mint hogy megfilmesíti Nat Turner életét és 1831-es rabszolgafelkelését. Filmcímként D. W. Griffith formai szempontból ugyan filmtörténeti mérföldkőnek számító, ámde rasszizmusa miatt inkább hírhedt, mint híres munkájának (Amerika hőskora, 1915) címét vette át, ami egyrészt demitizálási szándékot jelöl: Amerika nemzetté válása a rabszolgatartás és a rasszizmus véres örökségétől terhes; másrészt a filmnek azt az állítását is erősíti, miszerint a feketék közösséggé kovácsolódása erre a traumatikus eseményre datálható. Parker műve 2016 elején megnyerte a Sundance Filmfesztivál nagydíját, ezt követően azonban nem teljesített jól sem más fesztiválokon, sem a kasszáknál, melynek részben az is az oka, hogy 2016 augusztusában előkerült a rendező és a film társírója 1999-es nemierőszak-ügye.

A történet többnyire pontosan követi a Nat Turner életéből ismert eseményeket. Nat Virginia államban, a Turner család birtokán született és szolgált rabszolgaként gyerekkora óta. Fiatalkorában megtanult olvasni, jól ismerte a Bibliát, melyből rabszolgatársainak prédikált is, és erősen vallásos életet élt. Életét látomások kísérték végig, melyeket isteni üzenetekként értelmezett, és vallomása szerint ezek vezették el a rabszolgatartók elleni lázadáshoz is, mely körülbelül 60 fehér és 200 fekete áldozattal járt.

A film főleg a lázadáshoz vezető út bemutatásával tér el a valóságtól. Bár megtartja a vallásos motivációt, és megfelelően alátámasztja a felkelés jogosságát, bosszúnarratívát is életbe léptet. Nat a felkelés szervezését két nemierőszak (feleségét rabszolgakereskedők, barátja feleségét gazdájuk engedélyével egy vendég erőszakolja meg), és megkorbácsoltatása után kezdi el. A rendkívül véres felkelést rövid idő alatt leverik, Natet pedig felakasztják, melynek tanúja egy fiú, akit évekkel később az amerikai polgárháborúban látunk harcolni egy snitt erejéig, azaz Nat és társainak halála nem volt hiábavaló.

Az Egy nemzet születése kétségkívül ambiciózus film. Nate Parker kifejezetten jól alakítja Nat Turnert, és bár a többi színész is jól játszik, az érezhető, hogy a főszereplőn kívül senkinek nem jutott árnyaltabb karakter. Egy passzív nőfigurán kívül egyetlen fehér szereplő sincs, akivel azonosulni lehetne (a film felétől Nat gazdájával sem, aki eleinte meglehetősen emberséges), és a fekete szereplők is javarészt egyoldalúan vannak ábrázolva. Helyenként kifejezetten drámai, máshol meglepően erőszakos a film, és sajnos Nat felakasztásánál a giccs határát is átlépi (halála előtti látomásában fekete bőrű angyalt lát). A film képi világa a 12 év rabszolgasághoz (2013) hasonlóan esztétizáló, azonban Steve McQueen távolságtartó ábrázolásmódjához képest Parker közelebb hozza nézőihez szereplőit, és konvencionálisabb elbeszélésmódja által magát a témát is.

Extrák: Dokumentumfilmek Nat Turnerről és a mozgalomról, a rendező audiokommentárja és rövidfilmje, kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13219