KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fehér árnyék

Barkóczi Janka

White Shadow – tanzán-olasz, 2014. Rendezte és írta: Noaz Deshe. Kép: Armin Dierof. Zene: James Masson. Szereplők: Hamisi Bazili (Alias), Salum Abdullah (Salum), Riziki Ally (Anya), James Gayo (Kosmos). Gyártó: Shadoworks. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 117 perc.

Annak aki elcsípte valaha Salif Keita, a mali beat császárának fellépését valamelyik fesztivál jó érzékkel megszerkesztett világzenei programjában, lehet némi fogalma arról, hogyan jön létre a bódító afrikai varázslat a fekete kontinens albínó előadójának tolmácsolásában. Keita jószerencséje és tehetsége révén egykor sikeresen kijátszotta a sorsot, és a megbélyegzettségből kitörve utat talált magának a globális hírnév felé, de példája sajnos egyedi maradt. Több százezer sorstársa hosszú ideje kénytelen a félelem és kiszolgáltatottság légkörében élni szülőhelyén. A törzsi mágiához kötődő hagyományok és a szívós babonák világában az albinizmus misztikája keményvalutára váltható, a tejfehér bőrű emberek testrészei ugyanis (főként ha még élő tulajdonostól származnak) bűbájos szertartások, amulettek és gyógyító főzetek kulcsfontosságú kellékei. Azon a vidéken, ahol több ezer dollárt ér egy levágott kéz, ilyen genetikai rendellenességgel születni nem éppen életbiztosítás, ami jó alapot biztosít egy nyomasztó spirituális thriller számára.

A Berlinben élő izraeli származású rendező, Noaz Deshe, eredetileg tanítani indult Tanzániába, amikor szembesült a fentebb vázolt problémával. Töredezett, riasztó, dokumentarista stílusjegyeket hordozó mozija éles segélykiáltás, amely erre a felfoghatatlanul brutális gyakorlatra hívja fel a figyelmet. Hőse egy vidéki albínó kisfiú, aki szemtanúja lesz saját édesapja meggyilkolásának, majd a nagyvárosba menekül bácsikája védőszárnyai alá. A hajsza azonban ott is folytatódik, melyet csak a gyerek hagymázas rettegésén, látomásos értetlenségén keresztül követhetünk. A Fehér árnyék éppen ezért meglehetősen nehéz film, az első perctől az utolsóig komoly figyelmet követel, és alaposan megdolgoztatja a nézőt. Mégis megéri a fáradtságot, mert végül minden összeáll, és az is kiderül, hogy a kortárs mágikus realizmus egyik unikális darabjához volt szerencsénk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12188