KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A HR-menedzser

Forgács Nóra Kinga

The Human Resources Manager – izraeli-német-francia, 2010. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Abraham B. Jehoshua regényéből Noah Stollman. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Cyril Morin. Szereplők: Mark Ivanir (HR manager), Gila Almagor (Özvegy), Reymond Amsalem (Az elvált), Noah Silver (A fiú). Gyártó: 2-Team / EZ Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

Izrael 2011-es Oscar-nomináltja tragikomikus road movie, melynek főszereplője – korunk hőse – a HR-menedzser, aki ez esetben egy jelentős jeruzsálemi sütőipari cégnél áll alkalmazásban. Egyre abszurdabb színezetet öltő (ki)küldetéseinek célja, hogy jó fényben tüntesse fel vállalatát abban a (a média és saját főnöke által gerjesztett) kommunikációs zűrzavarban, amit egy öngyilkos merényletben életét vesztő állítólagos alkalmazottuk halála generál.

Eran Riklis (A szíriai menyasszony, Citromfa) legújabb filmje, A HR-menedzser a szoros határidőkre feszülő szüzsé és rejtélyorientált elbeszélés ígéretével politikailag is aktuális zsánerdarabként mutatkozik be a felütésben. Ez az illúzió hamar szertefoszlik. A társadalmat olykor szatirikus éllel ábrázoló, a személyes motivációkat mozaikosan, érdeklődést keltően kibontó képsorok és jól pozícionált csavarok hozzák mozgásba a cselekményt: mire a HR-menedzser fényt derít az állítólagos alkalmazott, a bevándorló Julia tisztázatlan státuszának okaira, addigra főnöke már azt kéri tőle, hogy kísérje el a cég halottját méltó módon végső nyughelyére.

A furcsa utazás Jeruzsálemből Romániába vezet. Hatását gyengíti, hogy éppoly kevéssé ismerjük meg főszereplőinket: a HR-menedzser és a rejtély fókuszát, Júliát, mint amennyire felületes az a kép, amelyet Izrael terrorfenyegetés és felelősségvállalás által meghatározott szociális fóbiáiról vagy kommunikációs nehézségeiről kapunk. A kelet-európai térség mesékbe illő egzotikus tájként tűnik fel romantikus mód egyénített, vagy komikusan elrajzolt szereplőkkel. Hiába a helyenként telibe találó fekete humor és az érzelmileg már-már melodrámába illő módon terhelt kapcsolati háló, A HR-menedzser igazi lényege záró képsorában mutatkozik csak meg: egy abszurd gegben konzerválja hősei egyéniségének titkát, és ezáltal válik egy korszak mementójává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10597