KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Alien-mozi

Pittacus Lore: A negyedik

Twilight Zone

Vajda Judit

Sci-fi regény tiniknek a Meyer-féle Twilight – Alkonyat után szabadon.

A tudományos-fantasztikus történetek többségében az idegenek ellenséges szándékkal érkeznek a Földre; kisebbségben vannak azon opusok, melyek barátságos űrlényekről szólnak. Pittacus Lore A negyedik című munkájában pedig olyan, más bolygóról érkezett lények a főhősök, akik maguk is egy másik civilizáció tagjai elől menekülnek. A szerző azonban minden bizonnyal nem a fent levezetett képlet alapján dolgozott, hanem bevált receptet használt, ami még csak nem is a sci-fi műfajából származik. Lore sorvezetője Stephenie Meyer Alkonyat-sagája volt: a két író alkotásai közt nemcsak tartalmi, de stiláris hasonlóságok is felfedezhetők.

Akárcsak az Alkonyat-regényeket, a Lorieni krónikákat is többkötetesre tervezte írója (A negyedik után jön a Hatos fokozat), aki Meyerhez hasonlóan egy emberi formában létező, de emberfeletti kolóniát állít a középpontba, melynek tagjai – összesen kilencen, a Védők – a Lorien nevű bolygóról érkeztek, és egy-egy Őrzővel az oldalukon, tinédzserként rejtőzködnek az emberek között, egymástól távol, nyomukban a mogadoriakkal. A negyedik főhőse, a 15 éves gimnazistaként, John Smithként élő négyes számú Védő (és Őrzője) a Twilight-hősökhöz hasonlóan kisvárosi környezetben talál otthonra. A könyvből sokat megtudunk a Lorien-beli életről is, és kiderül, hogy űrlényeink – Meyer önmegtartóztató vérszívóinak mintájára – a konzervatív értékekben hisznek: egy életre választanak párt maguknak (John is örök szerelembe esik egy osztálytársnőjével). Az azonos motívumok mellett pedig hasonló az írói stílus, pontosabban annak hiánya is. A szintén egyes szám, első személyben íródott A negyedik ugyanúgy mentes bármiféle jellegzetességtől, mint Meyer szerelmes vámpírregényei. Megtervezetten nincs stílusa, teljesen köznapi módon, egyszerűen, már-már iskolásan fogalmazva adja elő a történéseket, mintha tényleg egy középiskolás fiú mesélné el az egészet.

Nem túl meglepő módon A negyedik valójában egy irodalmi kalandor, James Frey alkotása (aki korábban azzal okozott közfelháborodást, hogy saját nevén Millió apró darabban címmel jelentetett meg drogos önéletrajzi írást, ami utóbb kitalációnak bizonyult). Frey/Lore a jelek szerint nagyszerűen érti a kamaszok világát, és könnyedén talál utat hozzájuk, létrehozva ezzel egy újabb tiniszenzációt – csak a hitelesség, az őszinteség nincs sehol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10583