KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kiságyúk

Galambos K. Attila

Sprængfarlig bombe – dán, 2006. Rendezte: Tomas Villum Jensen. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Mads Thomsen. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Ulrich Thomsen (Tonny Jensen), Nikolaj Lie Kaas (Claus Volter), Mille Dinesen (Pernille Jepsen), Line Kruse (Klara). Gyártó: Nordisk Film. Forgalmazó: GrantFilm. Feliratos. 90 perc.

 

 „Mestermű”, hirdetik a plakátok a berlini fesztivál díjnyertes alkotását, a Gyilkost. Tony arca felderül, talán mégsincs elcseszve a nap, amelyre oly régóta várt. Hiszen hosszas tárgyalások után újra láthatja gyerekeit, igaz havonta csak egyszer, öt rövid óra erejéig. A közös családi mozizás mégsem sikerül. A Gyilkos ugyanis művészfilm, a szeméttelep segédmunkása és gyermekei szűkölve menekülnek, de ezzel nem zavarnak senkit: eleve hárman voltak a tágas teremben. Tonynak elborul az agya, szétveri a mozit. A láthatásnak annyi, marad a bosszú. Vissza kell szerezni az elcseszett délutánra költött pénzt, és persze ki mástól, mint a művészfilmes direktortól? A konfliktus nem marad el, Tony pedig kórházban köt ki. Milliós kártérítésre számíthat, de ő inkább társrendező lenne, megmutatná a ficsúrnak, hogy is kell filmet készíteni.

Innen lehetne igazán érdekes a Kiságyúk, de sajnos a művészfilm-közönségfilm közötti áthidalhatatlan ellentét szatirikus, szórakoztató bemutatása a kétségkívül ígéretes és kacagtató expozé után leül és kifullad. Mert a rendező, a színészként – pici színészként – ismert Tomas Villum Jensen és a forgatókönyvíró, a rendezőként is sikeres Anders Thomas Jensen egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy harsány bohóckodás legyen-e a végkifejlet (mint a hagyományos dán népi vígjátékokban) vagy esetleg finomabb, a művészi filmkészítés mestereit is értően kritizáló munka. Egyik se lett belőle, így a filmben elkészült film és a mozikba kerülő alkotás nemcsak a címbeli azonosság miatt hagy bennünk egyformán hiányérzetet. Az első félóra helyenként szellemes von Trier alázása, valamint Ulrich Thomsen arcszőrzete sok mindenért kárpótol, és az is kiderül, hogy az elfogult kritikus dicsérete – vagy éppen fanyalgása – köszönő viszonyban sincs a nézettséggel. Ezt persze tudtuk eddig is: a Kiságyúkat negyed millióan látták Dániában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9928