KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos szívdobbanás

Pápai Zsolt

De battre mon coeur s’est arrété – francia, 2005. Írta és rendezte: Jacques Audiard. Kép: Stéphane Fountain. Zene: Alexandr Desplat. Szereplők: Romain Duris (Thomas), Niels Arestrup (Robert), Jonathan Zaccai (Fabrice), Gilles Cohen (Sami), Emmanuelle Devos (Chris). Gyártó: France 3 / Canal Plus / Sédif Productions / Cofimage 15. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 107 perc.

 

A hetvenes évek egyik legjelentősebb filmje alighanem Scorsese Aljas utcák című fabulája, amely – olybá tűnik – egészen napjainkig hat, az amerikai mozira éppúgy, mint az európaira. Jacques Audiard (Férfiak mélyrepülésben, A számat figyeld) szakajtónyi díjjal, egyebek közt 8 Cesarral és egy BAFTÁ-val elismert friss munkája is erre utal.

Az inspirációt annak a James Tobacknak 1978-as debütáló játékfilmje (Ujjak) szolgáltatta Audiard számára, aki odaadó Scorsese-tanítványként híresült el pályája elején. Toback filmjének hőse, a két világ ütközőzónájában toporgó fiatal férfi (akit Harvey Keitel alakított) egyszerűen átsétált Audiard munkájába, csupán fizimiskát cserélt, és az új francia színésznemzedék ügyeletes nagyágyúja, az új Belmondónak kikiáltott Romain Duris vonásait vette magára.

Hősünk igazi aljamunkával keresi a mindennapi betevőt a párizsi aljas utcákon: cinkes ingatlanügyletekkel foglalkozik, időnként pedig besegít a még zavarosabb bizniszekben gusztustalankodó apjának. Tomot minden látszat ellenére mégsem nyelte még el a fertő. Folyamatosan őrlődik animális késztetései és spirituális táplálékra éhes énje között, így amikor egy véletlen találkozás zongoraművész édesanyja egykori mesterével felcsillantja előtte a reményt, hogy folytathatja megszakadt zenei tanulmányait, ő kapva kap a lehetőségen. Amilyen kőkemény volt apja mellett a pénzbehajtásban, olyan elszántan kezd zongoraleckéket venni, és minden energiáját annak szenteli, hogy képbe kerüljön a közelgő meghallgatásra.

A Halálos szívdobbanás nem csupán középponti karaktere és az őt gyötrő problémák jellege miatt emlékezetet az Aljas utcákra, hanem a megmunkálásával is. A stilizált terekben játszódó jelenetek javát kézikamerával rögzítették, a Scorsese filmjének megszületése óta eltelt három évtized nyoma legfeljebb az akciókat színező fess montázstechnikán látszik. A Halálos szívdobbanás kis rosszindulattal míves iparosmunkának nevezhető, kis jóindulattal a napjaink világfilm-termését uraló középfajú művészfilmek mintadarabjának. Kinek-kinek kedve és ízlése szerint.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8636