KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ahol a gonosz lakik

Roboz Gábor

El habitante – mexikói, 2018. Rendezte és írta: Guillermo Amoedo. Kép: Erwin Jaquez. Zene: Manuel Riveiro. Szereplők: Maria Evoli (Maria), Vanesa Restrepo (Camila), Carla Adell (Ana), Gabriela de la Garza (Angélica). Gyártó: Purgatorio. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 93 perc.

 

Bár az uruguayi születésű Guillermo Amoedo közel tízévnyi felkészülés után rögtön angol nyelvű egészestéssel, a The Stranger rendhagyó vámpírfilmjével mutatkozott be 2014-ben, és azóta is alkotótársi viszonyt ápol az indokolatlanul sokat foglalkoztatott Eli Rothtal, második horrorját valamiért nélküle forgatta Mexikóban és alig ismert színészekkel, a váltás pedig aligha tett jót rendezői pályájának. Az Amoedo által forgatókönyvíróként is jegyzett Ahol a gonosz lakik nyitányában három nő nekilát, hogy kirabolja egy egykori szenátor villáját: végre rendezni akarják a tartozásukat, és még az sem jelent számukra különösebb problémát, hogy a férfi és felesége otthon tartózkodnak. A sima ügynek tűnő balhé ott kap gellert, hogy megtalálják a házaspár pincében tartott kislányát, akiről hamar kiderül, hogy nem valamiféle szülői perverzióból őrzik a külvilágtól elzárva, a magyarázat még ennél is súlyosabb.

A filmet nézve rövid időn belül világos lesz, hogy Amoedo nem az ócska ijesztgetések és a hatásvadász formai megoldások híve, ízléses kompozíciói és lényegretörő cselekményvezetése úgy fél óráig bizakodásra adnak okot. Aztán egyre nehezebb lesz elfojtani a kérdést, hogy egy végig egy térben játszódó, fordulatokban kevéssé gazdag filmből miért hiányzik szinte teljes mértékben a karakterábrázolás (leszámítva a bigott vallásos apa terrorját bemutató, ezer más filmből ismerős flashbackeket), és hogy tulajdonképpen mi is hivatott izgalmassá tenni a pofonegyszerű ördögűzős sztorit. Nem is az a legnagyobb probléma, hogy a produkció Amoedo számára komoly visszalépés – igazán az kínos, hogy idei munkája még Friedkin negyvenöt éves klasszikusával szemben is látványosan alulmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13812