KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tomb Raider

Baski Sándor

Tomb Raider – amerikai, 2018. Rendezte: Roar Uthaug. Írta: Geneva Robertson-Dworet és Alastair Siddons. Kép: George Richmond. Zene: Tom Holkenborg. Szereplők: Alicia Vikander (Lara Croft), Walton Goggins (Vogel), Daniel Wu (Lu), Kristin Scott Thomas (Ana), Dominic West (Richard). Gyártó: MGM / Warner Brothers. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

A hollywoodi közhangulat és a filmes trendek változásainak regisztrálásához aligha kínálkozik tökéletesebb alkalom egy játékadaptáció felújításánál. Minden idők egyik legnépszerűbb kalandjáték-karaktere, a popkulturális ikonná lett Lara Croft 2001-ben költözött át először a filmvászonra, magával hozva fegyvertárának két legfontosabb kellékét, a forrónadrágot és a dupla d-kosaras melltartót. Tizenhét évvel később már szó sem lehet róla, hogy az Angelina Jolie-t váltó, nála jóval filigránabb alkatú Alicia Vikander kizárólag a testi adottságaival próbálja meg elvarázsolni a célközönséget. Az ő Larája illedelmesen felöltözve futja, mássza és ugrálja végig a játékidő nagy részét, ráadásképpen nem is luxuskastélyokban üti el a két egzotikus bevetés közti időt, hanem Észak-Londonban biciklifutárkodik, sőt még a küzdősportokban sem verhetetlen.

Az új Tomb Raider kétségkívül földközelibb elődjeinél, műfajrevízióról azonban szó sincs. Croftot már a reboot alapjául szolgáló 2013-as játékban is szolidabbra dizájnolták, de ott egy komplett expedíció keretében, társakkal együtt jut el a távoli Yamatai szigetére. A filmverzióban a dramaturgiailag egyszerűbb, de praktikusabb megoldást választják, Lara a játékidő nagyrészében egyedül száll szembe a konkurens sírrablókkal, ami tökéletes alkalmat kínál a játékmenet emlékezetesebb állomásainak reprodukálásra. Croft apakomplexusa már a 2001-es adaptációban is hangsúlyos volt, most még fontosabb szerep jut neki abban, hogy a nézőt meggyőzze róla, nem egy csinos pixelavatár tét nélküli kalandjait követi, hanem egy sebezhető, hús-vér emberért drukkolhat. A norvég Roar Uthaug filmje annyival sikeresebb az első két adaptációnál, amennyivel Vikander tehetségesebb Jolie-nál, de ez csak arra elég, hogy a „felesleges Indiana Jones-epigonok” toplistáján eggyel előkelőbb helyen szerepeljen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13654