KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltalom

Alföldi Nóra

Riparo – francia-olasz, 2007. Rendezte és írta: Marco S. Puccioni. Szereplők: Maria de Medeiros (Anna), Antonia Liskova (Mara), Gisella Burinato, Vitaliano Trevisan. Kép: Tarek Ben Abdallah. Zene: Cristiano Fracaro. Gyártó: Adesif Productions / Intelfilm S.r.l. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 98 perc.

 

A legalapvetőbb gender közhely isteni alapanyag lehet egy pikáns 21. századi melodrámához; a tétel szerint ugyanis nő-nő, férfi-férfi viszonyában, bár a felek nincsenek birtokában azon szimbolikus szerveknek, mely a kapcsolaton belül egyértelműen a domináns vagy éppen a passzív oldalra szorítaná őket, mégis kijelölik szerepköreiket: az egyik fél a „femme”, a másik a „butch” maszkjába bújik, valaki tehát olyan álcát ölt, amely nem a természetes neméből fakad.

Marco S. Puccioni filmje ezt a problémakört exponálja, a szaftosnak ígérkező mélylélek-búvárkodását azonban meglepően szárazan ecseteli, túlságosan is közhelyes konfliktusokkal és provinciális eszközökkel tartja a silányabb minőségű háztartási melodrámák színvonalán. Főhősei Anna és Mara, törékeny kapcsolatuk zavaró tényezőjét pedig egy harmadik ember, a marokkói Anis képezi, ki potyautasként csapódott hozzájuk vakációjuk során. A gondoskodási mániában szenvedő („femme”) Anna befogadja a fiatal arab srácot, ki iránt az eleinte idegenkedő, a párkapcsolatban eddig inkább a férfi szerepet betöltő („butch”) Mara zavaros érzéseket kezd táplálni. Puccioni ezt az izgalmas helyzetet több nézőpontból, de kissé gondatlanul járja körbe, alkalmanként osztálykülönbségek közti problémák mögé igyekszik rejteni, a lélekrajzot az olasz ipari város sivár helyszíneinek monoton váltakoztatásával maszatolja, szereplői árnyalását pedig a legelemibb attribútumok felsorakoztatásával intézi el: Mara férfias oldala atléta, tornacipő és sör által hangsúlyozódik, Anna nőiességének garanciája pedig Maria de Medeiros gyönyörűen öregedő babaarca.

Az Oltalom olyan, mint az olasz vidék újépítésű, regionális jellegeket hangsúlyozó házai – kínosan precíz arányok jellemzik, élesen metszett részletek díszítik, szögletes és puritán, úgy tetszik mintha egy reneszánsz perspektívamániás mester tervei alapján készült volna. Szépséghibája csupán annyi, hogy panel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9856