KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jobb félni, mint ...

Palugyai István

 

E vígjáték alapötlete tulajdonképpen nem több kabarétréfánál. Brabecet, a kisváros művészi babérokra törő, ámde ügyefogyott énektanárát kétszeresen is eléri a szerencse. Dalának sikere élete nagy vágyának teljesüléséhez segíti: meghívják, komponáljon darabot a prágai esztrád-színház számára. Közben beleszeret a dalt előadó énekesnőbe, s érzelmei viszonzásra találnak. Ám ily nagy boldogságban a fiatalember képtelen alkotni. Az igazgatót viszont sürgeti a bemutató közelgő időpontja. Rájön, hogy a zeneszerzőt csak egy hirtelen megrázkódtatás serkenti komponálásra. Ennek érdekében nagy buzgalommal, s nem kevés leleménnyel igyekszik hősünket megijeszteni. így lendül előre sokkról sokkra, dalról dalra a történet, amíg meg nem ismerkedünk a címben jelzett mondás igazságával.

Ezzel – no meg a hozzá járó happy end-del – vége is a filmnek, amely letagadhatatlanul és leplezetlenül csak szórakoztatni akar; és ezt az erényét időnként gyakorolja is. Jók a szereplők, emlékezetes több szellemes beállítás, s illik megemlíteni a sikerült szinkront is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7502