KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vissza a jövőbe

Sulykos Ilona

 

Mi történik velünk holnap, egy év múlva, mi lesz a sorsunk néhány évtizeddel később, vagy éppen milyen volt az élet korábban, a történelmi múltban – ez a kérdés állandóan izgat bennünket. Tudják ezt a sci-fi írók is, számos műnek – közöttük már klasszikussá váltaknak (Wells, Bulgakov) – tárgya az időutazás. A Vissza a jövőbe című amerikai film csodabogár-professzora is feltalálja az időgépet, mely kísérletező életének egyetlen működőképes találmánya.

Zemeckis nálunk legutóbb bemutatott filmje, A smaragd románca volt.

Mostani mozidarabja Spielberg produceri közreműködésével született, s magán viseli mindkét filmiparos kézjegyét. A film egy amerikai kisvárosban játszódik, főhőse egy átlagteenager, Martin, az ő öreg barátja a fent említett professzor. Az időgép kipróbálásakor egy véletlen folytán a fiú kerül vissza a múltba.

A film bővelkedik az időutazás-adta komikus helyzetekben, szellemes ötletekben. Nem hagyja ki például azt a poént sem, melyben Reagan, a színészből lett államfő a nevetség tárgya. Mivel egy idő után kezd áttekinthetetlenné válni a történet, az újabb és újabb fordulatok kényszere miatt türelmetlenkedve várjuk a végkifejletet. Pedig kár a túlbonyolított cselekményért, mert a film több a fordulatos sci-finél. Martin akaratlan közreműködésével ugyanis megváltozott a múlt, ezzel a jövő, akarom mondani a jelen. Később olyan sikeresen állítja vissza a valóság megbillent egyensúlyát, hogy amikor „visszatér a jövőbe, hihetetlen dolgokat tapasztal: alig ismer rá saját családjára. Egy esemény, egy találkozás, sőt még egy gesztus is mily meghatározó lehet! Néha egész életünkre eldöntheti sorsunkat. A történetnek ez a rétege – a másik emberre kevéssé odafigyelő korunkban – mélyebb pszichológiai régiókba vezet. Ám ha ezen valaki nem akar nagyon elgondolkodni, annak is felhőtlen másfél órát kínál a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5192