KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kicsorbult tőr

Gáti Péter

 

Bizony Amerikában sem fenékig tejfel a felső tízezer élete. Nagyjából ez derül ki Richard Marquand bűnügyi filmjéből, melyben a semmiből magát a társadalmi ranglétra csúcsaira felküzdő, ambiciózus fiatalember további sorsa is csak egy hajszálon függ. Feleségét bestiális kegyetlenséggel lemészárolják és a gyanú természetesen a számolatlan milliók egyedüli várományosára, az újságíró-lapkiadó férjre terelődik.

A gyilkosságot bemutató hátborzongató expozíció után a filmbeli események rutinfordulatot vesznek. A történet az amerikai filmekben a Tizenkét dühös ember és az Aki szelet vet sikere nyomán előszeretettel alkalmazott “bírósági tárgyalás filmen -formában folytatódik, hogy az elengedhetetlen váratlan befejezés pillanataiban ismét visszatérjen a feszültségteremtés kezdeti módszereihez. A lassan csordogáló, a szokvány hatáselemeket körültekintéssel kiaknázó filmbeli bírósági procedúra kitűnő alkalmat – és bőségesen időt is – kínál a rendezőnek arra, hogy a száraz bizonyítási eljárást, az agyafúrt vád és a nem kevésbé ravasz védelem tárgyalótermi szócsatáját cselekményesebb epizódokkal oldja. Például a csinos ügyvédnő és védence között szövődő szerelmi románc hivatott nézőközeibe hozni a főszereplőket, kárpótolni a felszínes jellemábrázolásért és egyúttal elfedni a krimi műfajában megbocsáthatatlan hibának számító logikai következetlenségeket. Marquand bár ősi recept szerint a gyilkos leleplezése során néhányszor megcsavarja a történetet, mégsem elégszik meg ennyivel. Legnagyobb meglepetésünkre az ügyvédnő figuráján keresztül csipetnyi társadalombírálattal is színesíteni igyekszik a bűnügy kínálta szürke izgalmakat. A hatalomnak a lelkiismerete szavára hallgató egykori kiszolgálója ugyanis meggyónja államügyész-helyettesként elkövetett hajdani, tragédiát okozó mulasztását. Ez a gyenge dramaturgiai lábakon álló motívum azonban végképp nem illik bele a történetbe, melynek fő erénye, hogy a krimiszabályok szerint ér véget: a valódi tettes előkerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5191