KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blues Brothers 2000

Hideg János

 

A film egyik autós üldözős jelenetében a Blues Brothers nyomában szokás szerint ott a fél alabamai rendőrség. Jön az út vége. A BB kocsija átrepül a torlasz fölött, a zsaruk viszont bumm, mind egymásba csapódnak... Hosszú másodperceken át csak levegőben szálló, ízzé-porrá zúzódó rendőrautókat látni.

Bevallom, a filmből engem ez a képsor fogott meg leginkább, teljes esztelensége miatt. E másfél percnyi olcsó poén kedvéért egy átlag hazai film költségvetésének többszörösét elszórakozza John Landis rendező és a filmet producerként is jegyző Dan Aykroyd.

A még több autót összetörő, és még több blueszenészt felvonultató Blues Brothers 2000 amúgy meg sem közelíti meg 1980-ban készült revelatív elődjét. Tizennyolc év hosszú idő, ezalatt a film több kulcsszereplője az örök blues-mezőkre költözött. A legérzékenyebb veszteség James Belushi távozása, akit a Flintstone Frédiként megismert John Goodman helyettesít, több-kevesebb sikerrel. A filmet így elsősorban Dan Aykroyd és a gyerekszereplőként nagyot alakító Evan Bonifant viszi a hátán, kár, hogy sokszor magukra maradnak. A zene a régi, de a „cool” akasztófahumor megkopott: nagyjából az előző film jeleneteit és poénjait látjuk viszont a 90-es végének díszletei között. (A BB-t egyszer most is country-zenekarnak nézik, de ezúttal nem a Rawhide-dal, hanem a Ghost Riders in The Sky-jal vágják ki magukat, Elwoodot pedig most nem régi szerelmei, hanem az orosz maffia akarja kinyírni, és így tovább.)

Mindennek ellenére a Blues Brothers 2000 nem annyira elődjéhez, hanem az időközben a köpönyegéből kibújt filmekhez (Alan Parker The Commitments, s főleg a Leningrad Cowboys és a Vörös Hadsereg közös koncertjéhez) képest jelent csalódást, azok jóval élőbbnek, igazibbnak hatnak. Talán azért, mert az olcsó poénok akkor jók, ha tényleg olcsók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3738