KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísérleti gyilkosság

Varró Attila

 

A lassan 80. évfordulóját ünneplő chicagói Leopold–Loeb ügy Hitchcock 1952-es Kötele óta úgy évtizedente egyszer előmászik az amerikai filmvilág nagy kollektív tudatalattijából: a csupán intellektuális kihívásból embert ölő két meleg fiatalember megannyi zsánerköntösben bizonyíthatta már halhatatlanságát moralizáló tárgyalótermi drámától (Compulsion) karcos független filmig a New Queer Cinema vonalból (Ájulás). A 2.1-es verzió fő keletkezési oka nyilvánvaló időszerűsége, mivel másfél évvel Dartmouth és Columbine agyontárgyalt tragédiái után a hobbigyilkos ifjak témája feltehetőleg több szörnyülködni vágyó nézőt csábít a mozitermekbe, mint Elvis és a Tizenéves farkasember békés aranykorában. A Hollywoodban főként családi pszichothrillerekre szakosodott Schroeder és kockázatkerülő megbízói azonban a CNN mellett a közelmúlt Sundance-kínálatát is szem előtt tartották a Kísérleti gyilkosság megvalósításakor – sajnos csupán az aktuális trend és a színészválasztás szempontjából.

Bár a történet főhőse első blikkre a Sandra Bullock által felskiccelt neurotikus gyilkossági nyomozó (abból a bourbonivó, lakóhajós típusból), aki patakparton talált női hullájához a helyi középiskolában keres tettest magának, a filmet elsősorban az ezredfordulós Leopold és Loeb hálátlan szerepére felkért friss fiúk jelenléte uralja – és emeli hajszállal a középszerű érdektelenség határa fölé. A tavalyi indie-siker Hitetlen skinhead-fiókáját ügyesen megduplázó Gosling, valamint a Larry Clark kitűnő Bully-jában homlokegyenest ellentétes kölyök-karakterrel bizonyító Pitt összjátéka páros jeleneteikben szinte hibátlan, ezekből azonban a kelleténél kevesebb akad, mivel Sandra és társai unos-untalan betolakodnak a képbe. Igyekezzenek bármilyen keményen a srácok, orkánnal szemben igen nehéz – sematikus karaktereik, miként az egész kiszámítható alaptörténet reménytelenül divatjamúlt. A mai kamaszgyilkosok Nietzschét legfeljebb Conan szájából hallanak, és Rambót imádják Rimbaud helyett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2657