KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hulk

Kovács Marcell

 

Bruce Banner, a fiatal nukleáris kutató ahelyett, hogy se szó, se beszéd vicsorgó zöld pankrátorrá változna, majd porrá zúzná, amit csak lehet, sanyarú szerelmi életén és rég elfeledett gyermekkori sérelmeken rágódik búbánatos ábrázattal. Műfajtörténeti a pillanat: a lázasan termelő képregényfeldolgozó iparban a mennyiség végre minőségbe csapott át, megszületett a gondolkodó ember szuperhős-mozija, a képregény-művészfilm.

Nem a derült égből érkezett, a Sebezhetetlen hasonlóan nemes célkitűzéssel egészen messzire jutott. Shyamalan filmje szabad műfajértelmezés volt a képregények emberfeletti hőseinek szürke hétköznapjairól, az aprólékos jellemrajzok és a hiteles konfliktus-ábrázolás igénye ennélfogva kevésbé lepett meg. Hulk viszont védjeggyel ellátott Marvel-figura, akinek rajzolt kalandjai során a látványos rombolást minden epizódra szavatolja a kiadó. Erre épített a mókás tévésorozat is húsz évvel ezelőtt, a grimaszbajnok Lou Ferringo dühöngései jelentették a filmek első számú vonzerejét. Ang Lee alaposan átírt Hulkjában már a családi problémáké a főszerep. Az apák vétkeiért bűnhődő fiúk és lányok a múltjukkal viaskodnak, a vérségi átok a legfőbb ellenségük, és hiába az osztott vászon képregényoldalakat idéző tagolása, a szövegbuborékok után kiáltó beállítások, hosszú és hatástalan bergmani pszichodráma a végeredmény. A sajátos értelmezés azután a szentségtörésig jut, amikor az antik tragédiába illő monológok szünetében végre felbukkan a boxergatyás romboló, és megkergült Pókember módjára szökdécsel, majd olyan tompa szomorúsággal néz, akár egy Shrek-jelmezbe bujtatott Mel Gibson.

A Stan Lee-féle Hulk Dr. Jekyll és a farkasemberré változó Larry Talbot sorstársa, történetének tragikumát a pusztító dühkitörésekkel szembeni kínzó tehetetlensége és az állandó lelkiismeretfurdalás adja. A folytatásban talán majd ebből is láthatunk valamit. Csak nehogy Amos Kollek legyen a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2286