KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kis szívesség

Varró Attila

A Simple Favor – amerikai, 2018. Rendezte: Paul Feig. Írta: Darcy Bell regényéből Jessica Sharzer. Kép: John Schwartzman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Anna Kendrick (Stephanie), Blake Lively (Emily), Henry Golding (Sean), Joshua Satine (Miles). Gyártó: Feigco Entertainment / Bron Studios. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

A 2010-es évek női domestic noir-jának kisszámú minőségi modellje után Hollywood hamar rákényszerült a trend turkálójára, és Darcy Bell tavaly kiadott Egy kis szívességében rögtön meg is találta a legdurvább szezonvégi leárazásokat is polcon átvészelő fércművek egyikét. Az eltűnt szupercsaj-barátnő után nyomozó kertvárosi blogger-anyuka komor Ördöngősök-története elképesztően ostoba krimi-narratívájával, tökéletesen érdektelen, kiszámítható alakjaival és „kedvenc nyári élményem” szintű nyelvezetével érthetetlen választásnak tűnhet egy A-kategóriás stúdiófilmhez – egyetlen magyarázatot kivéve: ha miként hajdanán Welles (A gonosz érintése), Truffaut (Lőj a zongoristára) vagy Kubrick (Gyilkosság) esetében történt, a választott bűnügyi ponyva csupán ugródeszkát jelent egy erőteljes szerzői személyiség számára a magasba szárnyaló önkifejezéshez.

Persze ahogyan Darcy Bell chicagoi óvónő és David Goodis hardboiled-zseni között zongorázni lehet a különbséget, úgy Paul Feigtől sem igen várhatjuk belátható időn belül a chick flickek Sanghaji asszonyát: az viszont kétségtelen, hogy a vitatható értékű, de műfaji érdemekkel bíró Koszorúslányok óta egy igen egységes és jellegzetes álomgyári életmű sűrűsödik az alkotó kuktájában. Az Egy kis szívesség az eddigi menüből a „jófej átlagnő vetélkedése az aljas álomnővel” fogást tálalta fel újra, esküvői vígjáték és kém-akciófilm után a női noir receptkönyvéből – méghozzá a Holtodiglan és a Lány a vonaton ismeretében pofátlan merészséget jelentő Feig-humorral megízesítve. Az, hogy a végeredmény így is magasan felülmúlja az alapregényt, igen szerény elismerés (például számos logikai bakiját orvosolja, kikacsintós francia slágerekre cseréli a kínos krimi-utalásokat és némi élettel tölti meg hősnőit), de mással nem igen dicsekedhet: a kötelező happy endre átírt sületlen befejezésre az Egy kis szívességből csak egy nagy szívás marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13844