KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Talán egy másik életben

Baski Sándor

Kolozsi László

Vielleicht in einem anderen Leben – német-magyar, 2011. Rendezte: Elizabeth Scharang. Írta: Peter Turrini és Silke Hassler. Kép: jean-Claude Larrieu. Szereplők: Ursula Strauss (Traudl Fasching), Johannes Krisch (Johann Fasching), Tóth Orsolya (Breuer Zsuzsa), , Dobos Ildikó (Hannah Kőnig), Végh Péter (Lou Gandolf). Gyártó: Epo-Film / Film-Line Produktion / Mythberg. Forgalmazó: Vertigo. Feliratos. 90 perc.

A Mohácsi testvérpár Egyszer élünk címû tragikomédiájának hõsei egy pajtában próbálják Kacsóh Pongrác János vitézét. A lelkes amatõr társulatra egyszer csak lecsap a történelem, mindenkit elvisznek az oroszok Szibériába, ahol is a kultúráért rajongó orosz táborparancsnok akarja látni az odakerült magyarok elõadását. A második szín szürreális forgatagában már élõk és holtak együttjátszanak. A Mohácsi-színmû azért is oly sikeres, mert a felfoghatatlant, a túlélhetetlen iróniával, szarkazmussal mutatja meg.

A hasonló helyzetet bemutató osztrák-magyar-német Talán egy másik életben a háború utolsó napjaiban játszódik Ausztriában: az elcsigázott transzport tagjait Mauthausenbe viszik. Útjukat egy kis osztrák faluban szakítják meg, a sárga csillagos csapatot Stefan úr pajtájába zárják el. A kiéhezettek rávetik magukat Stefan gazda jólelkû asszonyának kegyelmére. Azzal lép elõ egy magyar áldozat – az Opera jeles tenorja volt – hogy hálából bemutatnák a gazdaasszonynak a Bécsi vért Johann Strausstól. Elõkerül a zongora is, a keringõkirály dallamai töltik meg a pajtát. Stefan gazda is felenged. A falubéliek nemtetszésüket közben fegyverpuffogtatással fejezik ki.

Elisabeth Scharang rendezõnõtõl mi sem állt távolabb, mint az irónia, a szarkazmus: kínosan törekszik a hatásra, az elérzékenyítésre. Mûve tehát legalább olyan menthetetlen, mint a halálba menetelõ csoport. A holokauszt filmek nem viselik el a hitelesség deficitjét, ha egyetlen apró mozdulat láttán azt érezni, hogy ez így nem történhetett meg, a film süllyedni kezd, és vagy a szentimentalizmus mocsarában vész oda vagy az érdektelenség lesz a veszte. A csupa jó zsidót menekítõ bárka történetén az elsõ lyukat a kenyérért hadakozás epizódja üti: aki volt már nagyon éhes, tudhatja, hogy felnézni sem lehet a zsákmányról, a habzsolást nincs, aki megállítsa. Elisabeth Scharang filmje egyszerûen: hazug.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10780