KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Visszajelzés

Dániel Ferenc

 

Problémaérzékeny alkotók dolgoznak a Lenfilm-stúdióban: szinte azon frissiben vitték szalagra Gelman új – az 1977-es esztendő szovjet színházi életét megmozgató színdarabját. Pontosabban fogalmazva: ipari-moralitás drámáját. Ez a mozgóképi változat kitűnő színészeknek biztosít feszes kamarajáték-lehetőséget – és még egy előny: a kópiákkal eljuttathatják a dráma üzenetét távoli építkezések kis vetítőtermeibe, hogy vitára ösztökéljen; netán jobb belátásra bírjon karriervágytól hajtott építésvezetőket is. A Visszajelzés mégsem igazi film; bármennyire is hajlok e kifejezésforma legtágabb értelmezésére.

Novoburinszk a moralitás költött színtere. Néhány külső kép elkapkodott látványa igazolja csak, hogy itt kombinát épül; létfontosságú: ahonnan majd termékek, alapanyagok áradnak más fontos kombinátokba, gyárakba. Novoburinszkban is van beruházási mizéria, feszített terv, előrehozott határidő; van alsó-, közép- és felsőszintű gazdaságirányítás, pártvezetés – jól ismert ipari csatatér ez, egyszersmind embert próbáló erkölcsi küzdőtér.

Kinek a morálja méretik meg? Elsőül Szakuliné, az újdonsült és harminckilenc évesen is fiatalnak titulált párttitkáré. Az ő lovagi feladata harcolni a látványos, ámde rövid távú félsikerek ellen. Küzdeni a technológiai józanságért. Tárán lebeg Nurkov építésvezető lelkiismerete is, akitől éppenhogy azt várják felettesei: rátermettségét mutatványokkal bizonyítsa (kerüljön akár kidobott milliókba). És vizsgáznak mind a többiek: a helyezkedők, basáskodók, atyai fölöttesek, elnémítottak, tisztességesek, bárdolatlan karrieristák.

Mire a filmvita végén a felettes KB, igazságot téve, a józanabb s kisebbik rossz mellett dönt, szinte csömörlésig jóllakunk az erkölcsi magatartások mozzanataival; elegünk van a tárgyalótermekből, hivatali dolgozószobákból. Ellenőrizhető adatok, betekintés híján már-már kétkedve nézünk jókra, rosszakra egyaránt. S szeretnénk amúgy istenigazából belelátni végre az építkezés tervdokumentációjába, ütemezésébe, a munkanaplókba, az anyagforgatásba. Magyarán: szeretnénk végre látni egy dokumentumfilmet, amely ábrázol, nem moralizál. Bizonyító erejű képekben írván le, hogy valójában mitől függ millióink herdálása; ahelyett, hogy lebonyolítanának egy ügyet, létesítenének valamit az építészeti és közgazdasági törvényszerűségek szakszerű adaptálásával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8127