KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jack

Báron György

Sok lökött alak jön szembe velünk mostanában a hollywoodi vásznakon Nem a valódi idiótákra, a Schwarzeneggerekre, Stallonékra, Costnerekre gondolok ezúttal, hanem azokra, akik szerepük szerint volnának azok: Rainman, Forrest Gump és a többiek, Kaspar Hauser hollywoodivá sekélyesített változatai. A felvilágosodás még egész filozófiát kerekített köréjük, a mai filmipar már csak édesbús giccseket. Jobbakat, rosszabbakat.

A Jack például rosszabb. Azt találták kitalálni – egy valóban létező betegség ürügyén –, heves agytornával alighanem, hogy hősünk négyszer olyan gyorsan fejlődjön testileg, mint más rendes ember. Tizenévesen negyveneset formáz, szőrős és melák, de az agya és a lelke a kisgyereké. Az ilyen ötleteket kemény csekkekre lehet váltani arrafelé. Innen már csak tovább kell fejleszteni a remek ideát. Ötlet ötletre torlódik. Ez a barom nagy felnőtt vegyen a hátára iskolatáskát, zavartan gyűrögesse a ruháját, vigyorogjon idétlenül, üljön iskolapadba – nem fog beférni, naná –, egy szexéhes anyuka nézze őt iskolaigazgatónak, s próbálja meg papás-mamásra rábírni, képzelhetik, nagyon muris. A főszerepet Robin Williams kapja, ő jó volt Popeye-nek, Peter Pannak, hasonlót domborított a Holt költők társaságában is. Utóbbi szolid pöttyöskönyvecske ehhez az idétlenkedéshez képest. Persze itt is a képünkbe ordítják a filmvégi iskolai ünnepségen a mondanivalót: az a jó, szavalja hősünk a könnyáztatta publikumnak, ha a felnőtt megmarad gyermeknek. Ezt Hollywoodban egyre inkább úgy képzelik, hogy a gyerek is hülye, meg a felnőtt is, holott az előbbi biztosan nem, s az utóbbi is csak rengeteg filmnézés után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=69