KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Briliáns válás

Kovács Kata

Brillantissime– francia, 2017. Rendezte: Michele Laroque. Írta: Geraldine Aron darabjából Lionel Dutemple és Benjamin Morgaine. Kép: Kika Ungaro. Szereplők: Michele Laroque (Angela), Kad Merad (Steinman), Francoise Fabian (Claire), Gérard Darmon (Georges), Rossy de Palma (Charline). Gyártó: StudioCanal / Nolita Cinema / Princesse Bell. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.

 

A tavalyi év legmenőbb francia női mozija, az Ötven tavasz nyomdokain járó Briliáns válás komédiája harsányságban több, eleganciában kevesebb elődjéhez képest, holott a főszerepet alakító Michele Laroque (Addig jár a korsó a kútra, A szomszéd) nem kevésbé karizmatikus színésznő, mint az Aurore-t játszó Agnès Jaoui: ám túlvállalta magát, amikor – pályája során először – a rendező-forgatókönyvírói székbe is beleült. Mindkét film egy változó korba lépő, magányos nő válság-története, női kapcsolatokkal a középpontban, anya-lánya egymásra találással, és a B-oldal megkezdésének nagy, önreformáló ráébredéseivel. Laroque ráadásul egy olyan darabot adaptált, amelyben már a színpadon is szerepelt, a gyöngyvásznon mégsem sikerült valódi mélységet előcsalni az egyébként meglehetősen banális történetből és figurából. De míg a szomorkásabb Ötven tavasz a melodráma (bár néhány összetettebb poén révén a szatíra irányába is kacsintgat), addig a Briliáns válás végig habkönnyű vígjáték.

Angela ragyogó és csinos felső-középosztálybeli nő, akit karácsony napján egyszerre hagy faképnél a férje egy fiatalabbért és a nagykamasz lánya az önállósodás jegyében, majd néhány kerülőút után minden szakmai dilemmától mentes szerelmi kapcsolatba keveredik nem épp karizmatikus terapeutájával, a tökéletesen súlytalan mellékszálakon pedig egy excentrikus legjobb barátnő, egy új barát, a narcisztikus édesanya és a család cuki labradorja terelgeti egy boldogabb élet felé. A menopauzával újrakezdő nők történetei a moziban általában az érdekes színészi alakításoknak köszönhetik főbb érdemeiket (mint a legismertebb példák, az Egyszerűen bonyolult Meryl Streeppel, vagy a Minden végzet nehéz Diane Keatonnal) – a Briliáns válást pedig éppen ennek hiánya sorolja a feledhető francia komédiák közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13845