KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Renegátok

Fekete Tamás

Renegades – amerikai-francia, 2017. Rendezte: Steven Quale. Írta: Luc Besson és Richard Wenk. Kép: Brian Pearson. Zene: Eric Serra. Szereplők: Ewen Bremner (Rainey), Charlie Bewley (Stanton), J.K. Simmons (A tábornok), Sylvia Hoeks (Lara). Gyártó: EuropaCorp / Belga Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 105 perc.

 

A kalandműfaj egyik legrégibb és legkedveltebb toposza a vélt vagy valós kincs utáni hajsza: a MacGuffinként szolgáló zsákmány nem csupán az út kalandjainak szinte végtelen számú és módú felmutatását kínálja, de a kapzsi és áruló emberi természet lakmuszpapírját is beszínezi. A sorban így éppúgy megfér a Sierra Madréba tartó Humphrey Bogart és csapata, mint Indiana Jones, akit jellemzően éppen a keresett tárgy léptet át a fantasztikum területére. Ezen az alműfajon belül már-már önálló leágazásnak tűnik az a néhány film, ahol valós történelmi és földrajzi helyen és időben, egy valódi fegyveres konfliktus kellős közepén indul másfajta csatába egy osztagnyi katona – ráadásul a cél minden esetben egy rakomány arany, melynek létezése teljes mértékben bizonyítottnak is látszik. Az 1995-ben, a délszláv háború végén játszódó Renegátokban egy csapat amerikai tengerészgyalogos ered egy több százmillió dollárt érő kincs nyomába, melyet még a nácik raboltak el Franciaországból, és mely most egy tó mélyén pihen.

Steven Quale még James Cameron mellett kóstolt bele a filmkészítésbe, és öt közös munkájuk alatt több szakmát is kipróbált – harmadik önálló rendezésén azonban mégis inkább a forgatókönyvíró/producer Luc Besson hatása érződik. Az amerikai sikereket gyermeki lelkesedéssel európaizálni, ezzel együtt pedig B-filmesíteni is akaró Besson számára ezúttal az Öböl-háborúban játszódó Sivatagi cápák lehetett a minta. Ám David O. Russell filmje nem csupán az egyszeri mozinézők, a készítők számára is csupán távoli emlék lehet: szűk marokkal mért erényeit ugyanis már nem sikerült átmenekíteni. Hőseink egytől-egyig aranyszívű férfiak, akik már az első pillanatban természetesnek veszik a fitfti-fifti osztozást maguk és a bosnyák nép között, és végig e szerint is cselekednek. A fordulatokban meglepően szegény történetben az írói tanácstalanság jeleként feltűnik még antagonistaként egy gonosz szerb tábornok is, akinek sorsa egyetlen, felülről jövő gombnyomás következtében végeztetik be. Az ötlet és a szándék hiánya azonban még az arany fényénél is erősebben csillog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13399