KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne szórakozz Zohannal

Alföldi Nóra

You Don't Mess with the Zohan – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Dugan. Írta: Adam Sandler, Robert Smigel és Judd Apatow. Kép: Michael Barrett. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Zohan), John Turturro (A Fantom), Emmanuelle Chriqui (Dalia), Rob Schneider (Salim), Robert Smigel (Yosi), Nick Swardson (Michael). Gyártó: Happy Madison / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Az, hogy Adam Sandler nevetésre ösztönöz, egyesek szerint oximoron, mások szerint helytálló állítás. A bamba tekintetű komédiás ritkán lép ki a kicsinyesen infantilis lúzer szerepköréből, ezúttal azonban egyik házirendezője, Dennis Dugan és az általában minőségi színvonalat produkáló Judd Apatow segedelmével új oldalát mutatja meg: kacagtató korlátoltsága abból ered, hogy szabra zsidó.

Zohan, az izraeli terrorelhárító kommandó magas tesztoszteronszintű, hírhedt szuperügynöke épp vakációját tölti Tel-Aviv Beach-en, amikor a cég visszahívja, hogy nyakon csípje a mindenre elszánt gonosz palesztint, a Fantomot (John Turturro). Az akcióban azonban lehetősége nyílik a tetszhalálra, kapva kap hát az alkalmon, hogy új életet kezdve végre azt csinálja, amit mindig is szeretett volna: New York-i mesterfodrászként ’80-as éveket kísértő hajcsodákat varázsolni a manhattani elit fejére. Karrierje azonban nem indul olyan simán, ahogy elképzelte, első munkáját egy palesztin érdekeltségű szalonban kapja meg.

A Ne szórakozz Zohannal alapvetően a régi hagyományokra visszatekintő, kulturális sztereotípiákon és azok ütköztetésén alapuló vígjáték, melyet nemrégiben Borat támasztott fel hamvaiból. Sandler a legkisebb közös többszöröst keresve meg sem kísérli intellektuális síkra terelni humorát, régi, migrációs igényeket kielégítő tradíciókra építve, kisstílű általánosításokkal, Zohan bámulatos libidójával, fanszőrméretével, frottőrizmusával próbálja a nagyérdeműt kacagásra serkenteni, vagy éppen azzal, hogy a forrónadrágos főhős a tüzet is a nemzetének eledelével, humusszal oltja, és káprázatos hajlékonysággal két centi közelről is fejbe tud rúgni valakit. A poénok ízlelgetésére rengeteg idő áll a néző rendelkezésére, a szellős cselekményt ugyanis a tíz percig ragozott viccek bőségesen kitöltik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9571