KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

1408

Tüske Zsuzsanna

1408 – amerikai, 2007. Rendezte: Mikael Hafström. Írta: Stephen King novellájából Matt Greenberg és Scott Alexander. Kép: Benoît Delhomme. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: John Cusack (Enslin), Samuel L. Jackson (Oin), Mary McCormack (Lily). Gyártó: Dimension Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 94 perc.

 

Ismét újabb darabbal gazdagodott az a homogén, mégis ezerarcú adaptációs szövet, melyet Stephen King műveinek filmváltozatai alkotnak. Az 1408 című novella (Minden haláli) megfilmesítését ezúttal a messzi északról érkezett Mikael Hafströmre bízták, aki jelesre vizsgázik az elmúlt ötven év horror-, illetve thrillerklasszikusainak ismeretéből, és filmjével idézetekben bővelkedő, posztmodern enciklopédiát hoz létre, ahogy azt gyakran maga King is teszi (lásd A ragyogás példáját).

A kamarahorror főhőse Mike Enslin, nagy adag szkepticizmussal felvértezett író, aki szakmányban gyártja a legkülönbözőbb rémtörténetek helyszíneiről szóló, leleplező könyveket. Egy nap ismeretlen eredetű meghívást kap New Yorkba, a Dolphin Hotelba, melynek 1408-as szobája és a körülötte keringő titokzatos rémlegendák igazi csemegének ígérkeznek egy új könyvhöz. Az egyetlen akadályt a szálloda igazgatója jelenti, aki óva inti az írót, hogy beköltözzön a szobába, Enslin fölényessége és cinizmusa azonban átgyalogol minden tiltáson: belép az 1408-asba, és hamarosan kezdetét veszi életének legborzalmasabb egy órája, melyben kénytelen lesz saját lidérceivel is szembenézni.

Hafström, amellett, hogy megteremti A ragyogás egyfajta leképezését és átveszi belőle a személyes, kingi démont, az alkoholizmust, formanyelvileg a Kubrick-féle klasszikus filmverzióra reflektál, sőt megőrzi az értelmezési lehetőségek nyitottságát is. Emellett megidézi a Tortúra epilógusát, él a hitchcocki fahrt/zoommal, a kamarajelleg és néhány motívum átvétele révén pedig Polanski paranoia-filmjeit (A bérlő, Iszonyat) is forrásként használja. Az 1408 mindenképp figyelemreméltó darabja a King-adaptációk sorának, érdekessége és expresszivitása részben abban rejlik, hogy a filmidő szinte lefedi a valósat, így az azonosulási élmény még erőteljesebbé válik – sem a főhősnek, sem a nézőnek nem ad feloldozást a módszeres könyörtelenséggel adagolt, jéghideg pszichoterror alól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9182