KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A busz

Báron György

 

Van Bay Okan filmjében egy emlékezetes pillanat. Török vendégmunkások, akik egy lelkiismeretlen emberkufár jóvoltából valamely hidegen csillogó észak-európai nagyvárosba vetődtek, a lefelé gördülő mozgólépcsőn próbálnak feljutni a metróból. Minden méter megtételéhez sokszoros erőfeszítésre van szükségük. Ahogy zsugorodik, szűkül a világ, egyre gyakrabban vagyunk kénytelenek tudomásul venni: élnek emberek, embercsoportok, népek, melyeknek csekély fölfelé jutásához, sőt egyhelyben maradásához is sokszoros erőfeszítés szükségeltetik. Lefelé haladó mozgólépcsőn állnak. Más, szerencsésebb egyének, csoportok, nemzetek szinte automatikusan vitethetik magukat az egyszer már beindított hajtóerővel. A távolság nő, a korlátot áttörni nem lehet. Legalábbis nem ajánlatos, mert szétesik a mozgólépcső.

Bay Okan filmje – melynek írója, főszereplője is ő – olyan egyszerű történetet mond el, hogy az szinte csábít az olcsó sematizmusra. Mint a mesében, tucatnyi török paraszt, aki faluja határán túl még soha nem járt, elindul az „ígéret földjére”, Nyugat-Európába, meggazdagodni. Nehezen összekuporgatott pénzükkel emberkufár-honfitársuk meglép, s miközben szánalmas kuplerájokban próbálja feledni idegen voltát, a reménybeli vendégmunkások tehetetlenül ülnek az óhazát jelentő rozoga buszban, a nyüzsgő, gazdag város egyik terén. Ha mégis kimozdulnak, az idegen világ rögtön megfutamítja őket, míg végül, riadtan és megalázottan, a rendőrségen kötnek ki. Okan finom és kulturált eszközökkel meséli el a történetet, szinte sehol nem engedve a témához társítható banalitások vonzásának. A pergő vágások, amelyek felváltva mutatják a parasztok kálváriáját, s az embercsempésznek a kifosztásig vezető szomorúbb pokoljárását, élvezetes tempót diktálnak. A török rendező folyékonyán beszéli a film nyelvét, készségével azonban soha nem hivalkodik. Egyszerű és tiszta eszközökkel megformált filmjét ritkán tapasztalható meleg emberség hatja át. Napjainkban, amikor a csillogó technikájú, de gondolat- és érzelemszegény filmek divatja jött el, örömteli felfedezés Bay Okan rokonszenves filmes világa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8129