KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Eljegyzés előtt

Sneé Péter

Nehéz eljegyezni egymást – fogalmazta meg tételét az immár második filmjét író és rendező Kari-Heinz Heymann, műve eredeti címében. Bizonyításul egy – statisztikai értelemben véve talán reprezentatív – páros, a 19 éves Brigitta és a hasonló korú Wolfgang történetét meséli el. Mindketten munkásszármazásúak, dolgozók, és kötelességszerűen szeretik egymást. Azon felül, hogy a vásznon úgynevezett hétköznapi arcok jelennek meg, a történet realitását a helyszín, a díszlet és a jelmez gondos megválasztása hivatott megteremteni. Ám a kevéssé mesterkélt látvány sem képes hitelesíteni a valószínűtlen sztorit és a megformálatlan alakokat, minthogy a mű minden hathatós érdekellentétet, összeütközést nélkülöz.

A két fiatal megértő, türelmes, tapintatos családi környezetben vegetál. Barátaik, pajtásaik szeretetében, támogatásában biztosak lehetnek. Munkatársaik, főnökeik a javukon fáradoznak, továbblépésre, tanulásra serkentik őket. Egymás közt sem merül fel lényeges nézetkülönbség. Látszólag eltérően, valójában egymást kiegészítőén rendezik be mindennapjaikat egy meglepően konzervatív, hagyományos nemi szereposztásnak eleget téve. Anyagi gondjaik nincsenek, hiányt nem szenvednek semmiben. Miért nehéz hát mégis eljegyezniük egymást? A választ erre a kérdésre Heymann kizárólag életkori vonásokban keresi és találja meg. Olyasféle tulajdonságokban, mint szertelenség, bohóság, feledékenység – már tudniillik, ha egy lány elmulasztja idejében bevenni fogamzásgátló piruláját...

Egyéb baj nincs és nem is lehet. Aki szorgalmasan dolgozik, az boldogul. A keményen hajtó és feltűnően szolidan, fegyelmezetten szórakozó fiatalok keze ügyében pedig állandóan ott a végső érv, az ultima ratio (esetleg ultimum refugium): kapjanak össze bár, vagy elégeljék meg, hogy nehéz, ámde férfias és változatos munkájuktól holmi előreléptetés kedvéért megfosztják őket, nyitva előttük a tiszthelyettesi iskola. Ezáltal elsimul, eltűnik a gondtalan lét felszínén támadt utolsó ránc, repedés is.

Noha sokféle hangütéssel próbálkozott a road movie-tól kezdve a záró „csehes” groteszkig, a béke és a harmónia mennyei világának örök szimbólumait Heymann egyelőre nem tudta életre kelteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6258