KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nászéjszaka kísértetekkel

Torma Tamás

 

Gondolom, hangulati bevezetőül – és némileg a film jellemzéseképpen – elöljáróban nem árt megjegyezni; sem kísértetek, sem nászéjszaka nem szerepelnek benne. Utóbbira már csak azért sem kerülhet sor, mert főhősünk és túlkoros arája egyfolytában idegesítő rokonokkal és valami farkasemberrel viaskodnak. Természetesen ódon kastélyban, bizonyos Stormville nevű helyen. A dupla fenekű helyzetkomikumra az adott volna okot, hogy a manhattani rádió Rémszínházából érkeztek oda, előlegezett bizalmunk azonban már akkor elszáll, amikor Gene Wilder mindenáron félelmetesnek akar látszani.

Gene Wilder az író, Gene Wilder a rendező, Gene Wilder a felvevőgép előtt – csodálom, hogy az amerikai komikus nem tanult az Ifjú Frankenstein néhány éwel korábbi kudarcából. Igaz, rég elmúltak azok az idők, amikor Ionesco Orrszarvújában vagy Woody Allen Amit tudni akarsz a szexről... című filmjében játszott – neve lassan riasztani, nem pedig vonzani fogja a jobbérzésű mozinézőket. A Nászéjszaka kísértetekkel is az egy poénért minden logikai bakugrásra képes vígjátékok szellemében született, a bonyolultabbnak nevezhető pillanatok a színészek grimaszaira vannak bízva; az állandó jelzőkkel illethető egydimenziós szerepeket (úgy mint Buta Tehén, Rigolyás Inas vagy a Főhős Sármosan Pikírt Barátnője) effajta filmekből ismert arcok játsszák az elvárhatónál semmivel sem jobban. Időnként az volt az érzésem, hogy Telepódiumot látok, ahol a Vidám Színpad színészei mar-háskodnak, mindenki hozza a tőle megszokott figurákat, a szerep valójában mellékes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5318