KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hook

Békés Pál

Az angolszász világban nem lehet felnőni a Peter Pan nélkül. Igaz, vele sem, mert a népszerű tündérmese főhősének éppen ez a megkülönböztető jegye: nem tud (?), nem hajlandó (?) felnőni. A szabad szellemek könnyedségével röpülni is képes kiskamasz talpas gyermekhad vezéreként vívja végeérhetetlen küzdelmét a gonosz Kampó kapitánnyal és kalózaival Seholsincsországban. Aki nem jártas Peter Pan történetében, az a Hook utalásrendszerében sem igen ismerheti ki magát. Márpedig ez vár a magyar nézők többségére – az angol tündérmesék világa Közép-Európából nézvést Seholsincsország. Ám jöjjön egy magyar motívum: „És mégis”. A Hook „átjön”.

A munkamániákus ingatlanügynök szellemtelen és játéktalan életébe elemi erővel tör be a varázslat, amikor Kampó kapitány, az örök gonosz elrabolja gyerekeit. A tisztes családapa Seholsincsországig rohan fia-lánya után. Kampó, a kaján kujon úgy tudja, a hízásnak indult atya valójában Peter Pan, akivel megtörtént az elképzelhetetlen: felnőtt. A racionális ingatlanügynök nem emlékszik semmire, a kéjenc Kampó azonban teszi a dolgát: folytatni szeretné az örök harcot, s rádörren ellenfelére: „Vond elő híres fegyvered, Peter Pan!” – „Hát jó” – felel az ingatlanügynök, és előrántja csekkfüzetét. – „Mennyi?” – A válasz csattanós: a csekkfüzetet átlövik. Seholsincsország nem eladó. Teheti: sehol sincs.

Igazi szívhúrokat pendítő mesefilm a Hook. A Csilicsala csodáit világra képzelő, tündér-ügyekben jártas Török Sándor szavaival „egészen kis gyermekeknek és egészen nagy felnőtteknek” szól.

A pohos Peter a kalózok fogságában megtanul kesztyűbe dudálni. Majd hosszú és kínos tanulás után: repülni. Csak emlékeznie kell. Arra, hogy valaha tudott. Hogy valóban ő volt Peter Pan. Hogy mélyen odabent, a csekkek és árfolyamok és ingatlanok és hordozható URH-telefonok rétegei alatt ott él a győzhetetlen kiskamasz. Akivel megtörtént a jóvátehetetlen katasztrófa: felnőtt. És elfeledett mindent – elfeledett repülni. Mint mi valahányan. A rohadt életbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=458