KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Addams family

Koltai Ágnes

René Magritte és a videoklip találkozása; Anjelica Huston maga a megmozdult madárfaló Gyönyör, odaadó társa rémségekre vérmesen szomjazó urának, s boldog anyja két irtóztatóan mókás gyermeknek. Két afféle rosszcsontnak, akik bámulatos közönnyel irtják maguk körül a tárgyakat.

Barry Sonnenfeld filmje modern Frankenstein-mese, de nem a képzeletbeli, hanem a Magritte-féle elszabadult tárgyi világban játszódik. Ott, ahol egy levágott kéz, egy félbetördelt ember, egy szobortorzó vagy egy harsona a félelem és az öröm megjelenítője, ahol egy elszabadult madár vagy egy néma gramofon a hangok forrása.

Az Addams family mint horror, netán mint horrorparódia keserű csalódást kelthet a vámpírok, szörnyetegek, idősebb és ifjabb Frankensteinek kedvelőiben, mert bár patakokban folyik a vér, kísért éjjel a fehér leples, s nappal az eljövendő éj réme, játék az egész. Fergeteges játék a tárgyakkal, amelyeket a rendező gyermeki örömmel táncoltat, kuszál össze s komponál egybe.

Sonnenfeld nemcsak Magritte-ot rabolta ki, hanem a filmtörténetet is, Murnautól Svankmajerig bezárólag, oly akkurátusan, hogy néha már az az érzésünk: az Addams family zanzásított európai rémkultúra, amerikai használatra. Így, nemes kultúrküldetésként talán bocsánatos mű, s helye lehet a nagy horrorenciklopédiában. Vizenyős szemű gyerekhőseinek feltétlenül: amint ránk meresztik dermesztően üres tekintetüket, bátran végrendelkezhetünk!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=442