KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Hegylakó visszatér

Nagy Gergely

 

2020-as évek, poszt-posztmodern, a városokban csepp alakú űrautók és 1942-es Bentley-k, art deco és hi-tech együtt. A fejek fölött pedig mesterséges ózonpajzs, melyet egy tudós-team lőtt fel, s amely már rég nem szolgálja a földlakók védelmét, csupán eszköz a Pajzs Társaság kezében, hogy – mint a Távközlési Vállalat a rossz telefonokért – súlyos pénzeket szedjen be az emberektől. A Nap ugyanis már nem éget. A pajzsot tehát el kéne távolítani, de erre a tudatlanságban tartott, elnyomott földlakók nem képesek. Csak az segíthet, aki a pajzsot annak idején, amikor még szükség volt rá, kitalálta, a team vezetője, a Hegylakó. S ő jön is.

Nagyvonalúan megcsinált mozi ez. Remek képi világ, nyomasztóbb már nem is lehetne, nagyszerűen kitalált fények, special-effectek tömege. És... humor. Néhol önmagára reflektál a film, kikacsint ránk a rendező s mindezt kultúrsznob álarcban teszi: söpör Wagner, a kölni Opera zenekara játssza, elhangzik a „Haj, szegény Yorick!” kezdetű Hamlet-monológ, kap egy oldalvágást a szigetországi kultúra és a Tutti-Frutti tv-show is. Ami viszont komoly: a vér. Ömlik, csorog, fröccsen, zizeg(!), ropognak a csontok, lyukadnak a lőtt sebek. A Hegylakó azonban halhatatlan. A tanulság is az: mindenkiben ott az erő, a képesség a dolgok megváltoztatására, csak ki kell magából hoznia!

Még valami. Lányoknak: Christopher Lambert nagyon helyes. Fiúknak: Virginia Madsen nézhető. Mozirajongóknak: Connery remek, Ironside nagyon gonosz, ínyenceknek: zene – Stewart Copeland, ex-Police!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4222