KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy esküvő és egy temetés

Takács Ferenc

A BBC televízió házatáján készült mostanában néhány film, mégpedig – esztétikailag és szociológiailag tekintve – igen pikáns receptre: ezek a munkák tévé- és mozifilm között egyensúlyoznak, egyben ravasz tudatossággal táncolják körbe – hogy is szoktuk mondani? – a „közönségfilm kontra művészfilm” dilemmáját. Ilyen volt nemrégiben a Méregzsák, s ugyanilyen felhőtlen mozi, ám egyúttal rafinált kísérleti játék a BBC Channel Four produkciójában készült Négy esküvő és egy temetés is.

Felhőtlen mozi, mégpedig olyasféle, amelyet szebb időkben, a papa mozija korában magyarul filmvígjátéknak neveztek: a kommersz angol színpadi komédiára, a jól megcsinált West End-i sikerdarab olajozott masinériájára, az egyszerre barátságosan természetes, egyszerre kellemesen művi és kiszámítható cselekményvonalra épít, osztály és szexus, e két ősangol humorforrás nyelvi és helyzetkomikumát aknázza ki. Közben készséggel elismeri azt is, hogy hálás örököse annak az angol filmhagyománynak is, amely ezt a színpadi komikumot tette át a filmvászonra: a régi-régi filmkomédiának, amelyet annak idején a Balingi stúdióban gyártottak szériában, de későbbi változatoknak, akár a „Folytassa..”-filmeknek, akár Richard Lester ifjonti kedves semmiségeinek, például A csábítás trükkjének is.

Közben viszont – ahogy pereg a cselekmény, mely nem más, mint egy esküvőszéria, amelynek során a film fiatal szereplői tiszteletüket teszik barátaik mennyegzőjén, majd ugyanott megtalálják párjukat, így azután a következő esküvőn már őket esketik – a film minduntalan „félrelép”. Folyvást elsodródik a klisé mellől, odábbsasszézik a poros poénpatron útjából, csavarint a konvención és érdesen mellé-melléfúj az édeskés dallamnak. Feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül áthangolódik benne minden: nyelv és helyzet szabványkomikumában Beckett és Ionesco rémlik fel, a temetés-jelenettel – az egyik barát halálra itta-táncolta magát az egyik esküvőn – merészen megrendítő és szorongatóan költői ellenpontot kap a harsány röhej, a szexuális komikum zsigeribb hetero-homo-biszex zavarokkal és bonyodalmakkal egészül ki, de a film érzelgős mellékszólama is karcosan-franciásan szól, már-már a film noirt idézve.

Kényes egyensúly a Négy esküvő és egy temetés, pompás kommersz vigalom, de rafinált varázslat is vájtfülűeknek. Nagyszerű a fényképezés, a színészek pedig remekelnek. A filmnek ez az utóbbi erénye a magyar szinkronstábnak is szemlátomást (pardon, fülhallomást) szárnyakat adott: az ezúttal remekbe sikerült magyar fordításból Tordy Géza és társai az évtized szinkronját komédiázzák össze. (Létezik még szinkronfesztivál-nagydíj ebben az országban?)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=411