KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes Thomas

Ádám Péter

 

Thomas – őt látni nem látjuk, csak halljuk – tömegiszonyban szenved, és immár nyolc éve él bezárkózva atombunkerra emlékeztető lakásában. Az önkéntes rabságban a számítógépes képtelefon az egyetlen kontaktus a külvilággal. A néző pedig, mintha csak a főszereplő alteregója volna, annak perspektívájából látja a képernyőn azokat a fel-felbukkanó figurákat, akikkel Thomas rendszeres kapcsolatot tart, illetve akikkel kapcsolatba kerül. Ezek közt – Thomas rendszeresen jelentkező anyja mellett – van nagy mellű fantázianő (akivel kibernetikusan szeretkezni szokott), pszichológus, biztosítóügynök, porszívójavító, és ott vannak azok a nők, akikkel Thomas – részint egy videofonos kéjhölgyszolgálat, részint egy szintén videofonos társkereső jóvoltából – kapcsolatba kerül (egyikkel távszeretkezik is, mérsékelt sikerrel).

A filmben – amely mintha szegről-végről a belga képregényekkel is rokonságban állna – rengeteg a humor, a képi lelemény, az ötlet és fantázia: méltán kapott nagydíjat a gérardmeri Fantastic'arts fesztiválon. De bármilyen szellemes a dialógus, jó az alaphelyzet, az egymást követő jelenetek dinamikája, az alkotók nem bírják szusszal, a történet félúton ellaposodik egy kicsit.

A főhőst a film végén egy váratlan szerelem előcsalja rejtekhelyéről. A befejezés kellemesen ambivalens: mire eljutunk idáig, mi is értjük, miért szakított meg Thomas minden kapcsolatot ezzel a világgal. Ő a virtuális valóság helyett az igazit választja. Mi – meglehet – a számítógépet is kikapcsoltuk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3482