KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két királynő

Sándor Anna

Mary Queen of Scots – brit, 2018. Rendezte: Josie Rourke. Írta: John Guy könyve alapján Beau Willimon. Kép: John Mathieson. Zene: Max Richter. Szereplők: Saoirse Ronan (Stuart Mária), Margot Robbie (I. Erzsébet), Guy Pearce (Lord Cecil), David Tennant (Knox), Jack Lowden (Darnley). Gyártó: Focus Features / Working Title Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A Két királynő történelmi drámának álcázott feminista tételfilm, ami Stuart Mária és I. Erzsébet uralkodását az elnyomó férfiakkal szembeni túlélési stratégiák felől elemzi – bántóan leegyszerűsítően. 1561-ben a megözvegyült Mária a francia udvarból visszatér Skóciába, hogy elfoglalja az őt jogosan megillető trónt. Ezzel viszont több érdeket is sért: unokatestvére, I. Erzsébet hatalma gyengülhet Angliában; a skót protestánsok – az élükön John Knox-szal – a patás ördögöt látják egy katolikus és nő uralkodóban; és Mária féltestvére sem szívesen engedi át a Skócia feletti irányítást.

Josie Rourke színházi rendezőnő elképzelése az volt, hogy filmes debütálásával olyan nőjogi témákat dolgoz fel, mint például, hogy patriarchális közegben egy nő csupán a teste és a biológiai funkciói felől értelmezhető, akkor is, ha uralkodó – sőt, akkor még inkább. Stuart Mária és I. Erzsébet vetélkedése pedig hálás kiindulópont ehhez, hiszen mindkettejüket sokat ostromolták: mikor mennek férjhez, és lesz-e örökös. Ez a téma végig is vonul a filmen, olyan – egyébként üdvözlendő – normalizálási törekvésekkel, mint például a menstruációs vér diszkrét, de direkt ábrázolása. Ahogy megjelenik az a fájdalmas folyamat is, ahogy Erzsébet férfiasította magát, Mária pedig belebukott az ellenséges férfiak ármánykodásaiba.

Noha a sztoriban bőven akadnak történelmi pontatlanságok, ezeknél bosszantóbb a szappanoperára hajazó stílus. A királynő érzékenységét ábrázolandó a Máriát alakító Saoirse Ronan ugyanis hol sírva fakad, hol bármilyen helyzetfelismerő képességet mellőzve hoz impulzív döntéseket. Így miközben Rourke egy korát meghaladó humanista embert és a nőgyűlölet áldozatát akarja bemutatni, olyan figurát épít fel, aki teljesen alkalmatlan az uralkodásra. Nem azért, mert nő, hanem mert rossz döntéseket hoz, de ez a filmből nem fog kiderülni, és ez az igazi alkotói öngól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14029