KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kutyák

Margitházi Beja

Câini – román, 2016. Rendezte és írta: Bogdan Mirică. Kép: Andrei Butica. Zene: Codrin Lazar és Sorin Romanescu. Szereplők: Dragoş Bucur (Roman), Gheirghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila). Gyártó: Argo Film / 42 Film / Bac Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.

 

Tér és történet annyira organikusan nő össze Bogdan Mirică elsőfilmjében, ahogyan azt a kortárs román film olyan provokatív darabjában láthattuk utoljára, mint Cristi Puiu sokszobás lakás-labirintusába beleírt történelmi-generációs tablója, a Sieranevada. Ezúttal a keleti, dobrudzsai végeken, a puszta közepén, békabrekegés és tücsökciripelés közepette öklendez ki a mocsár egy bokából lerágott (!), bakancsos lábfejet; gazdája kilétére sohasem derül fény, de tökéletes McGuffinnak bizonyul, hogy megértesse: itt nem fogunk mindenre maradéktalan magyarázatot kapni, sőt. Elvezet ugyanakkor néhány fontos szereplőhöz, mint a helyi rendőrfőnök, akinél elmélyültebben és tárgyilagosabban kevesen tudnának egy vacsoravillával, sör mellett megvizsgálni egy emberi maradványt, vagy a helyi pszichopata kiskirály csicskásához, aki titokban rendőri besúgóként szivárogtat hiányos adatokat.

A Cannes-ban Fipresci-díjjal méltányolt Kutyák olyan nyers, szikár és ütős, mint a hely szelleme. Mirică az összetett életérzések megragadása, a morbid helyzetek kiélezése és a színészvezetés tekintetében is magabiztosan csatlakozik a jelentősebb román filmek által kijelölt csapásirányhoz, de egyéni, alternatív útvonalat is sikerül kijelölnie. Szerzői zsánerfilmjében az erősebb western- és halványabb thriller-elemeket az első részben szinte teljesen kilúgozza a slow cinema, miközben végigkövetjük a nagyapjától frissen megörökölt, kopár nagybirtokra érkező bukaresti Romant a helyi erőviszonyok reménytelen kimatekozásában. Legszívesebben eladná a területet, de a racionalista városi mentalitást eleve bukásra ítélő, törvényen kívüli, posztkommunista senkiföldjén a szereplők fogyatkozó száma arra figyelmeztet, hogy az már nagyon is másoké. Amit azonban a szűkkeblűen mért információkkal és eseményekkel látszólag elveszítünk az első félidőben, azt az egyre erősebb atmoszférában kapjuk vissza: mire az események felgyorsulnak, az addigi üres járatok, enigmatikus karakterek és minimalista párbeszédek olyannyira megtették hatásukat, hogy a forgatókönyvet is jegyző Mirică a felgyűlt feszültséget elemi erővel robbanhatja be a katartikus fináléhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13517