KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Borg/McEnroe

Huber Zoltán

Borg/McEnroe – amerikai, 2017. Rendezte: Janus Metz. Írta: Ronnie Sandahl. Kép: Niels Thatsum. Zene: Jonas Struck, Jon Ekstrand és Carl-Johan Sevedag. Szereplők: Sverrir Gudnason (Borg), Shia LaBeouf (McEnroe), Stellan Skarsgård (Bergelin), Tuva Novotny (Mariana), David Bamber (Barnes). Gyártó: Nordisk Film / SF Studios / Film i Väst. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 100 perc.

 

Björn Borg és John McEnroe nevét nagy valószínűséggel már azok is hallották, akik egyáltalán nem járatosak a profi tenisz fehér pólós világában. A jéghideg svéd fenomén és az impulzív amerikai tehetség a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának két legmeghatározóbb játékosa és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egymás tökéletes ellentétei, ellenfelei és végül legjobb barátai. Az 1980-as wimbledoni döntőben epikus csatát vívtak egymással, ami nemcsak a sportág történetének egyik legtöbbet hivatkozott meccse, de valósággal tálcán kínálja magát a vászon számára. A két férfi híres rivalizálásában ugyanis minden adott, ami köré egy nagybetűs sportfilm felhúzható (lásd a Hajsza a győzelemért Lauda-Hunt párosát): Borg az érzelemmentes bajnok, a mindig nyugodt profi, aki sohasem hibázik, míg McEnroe a feltörekvő, csupa tűz kihívó, aki képtelen uralkodni a heves természetén. Hiába azonban a markáns habitusbeli különbségek, a versengésük épp azért annyira izgalmas alapanyag, mert a zöld füves pályán valójában nem egymás ellen, hanem a saját démonaikkal küzdenek.

Az eddig kizárólag televíziós produkciókat és rövidfilmeket jegyző Janus Metz tökéletesen ismeri a műfaj szabályait, azaz hibátlanul meséli el az egymást formáló és kölcsönösen megváltó riválisok örök meséjét. A vizuálisan is izgalmas, méregerős színészi alakításokat felvonultató film egyszerre működik árnyalt karaktertanulmányként és adrenalintól csöpögő sportközvetítésként. A dán rendező legnagyobb érdeme mégis az, hogy könnyed kézzel, visszaemlékezések és mellékszereplők egész során keresztül magabiztosan vezeti a hőseit az ominózus döntőig, így mire egymással szemben állnak, mindkettejükért egyformán szorítunk. A mésszel jelölt gyepdarabból így végül valami sokkal magasztosabb játéktér születik, azaz a film képes szétfeszíteni a választott zsáner kereteit, ami ebben a sportágban legbiztosabb jele a győzelemnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13390