KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A galaxis őrzői

Sepsi László

Guardians of the Galaxy – amerikai, 2014. Rendezte: James Gunn. Írta: Chris McCoy, Nicole Perlman és James Gunn. Kép: Ben Davis. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Chris Pratt (Peter), Zoe Saldana (Gamora), Lee Pace (Ronan), Dave Bautista (Drax), Michal Rooker (Yondu). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 121 perc.

 

A Marvel moziuniverzum eddig nagyjából töretlen sikerszériájára a stúdió a franchise-októl megszokott óvatosság helyett viszonylagos kockázatvállalással reagált. A galaxis őrzőivel nem csupán az obskúrusabb címek kezdenek előkerülni a képregényes gigakiadó portfóliójából, de a rendezői székbe ültetett James Gunn a Marvel legmerészebb húzása Kenneth Branagh Thor-rendezése óta. A Tromától indult, majd egyedi hangulatú független zsánerferdítésekkel (Slither, Super és a PG-Porn websorozata) ismertté vált Gunn mintha J.J. Abrams punk unokaöccse lenne: első nagystúdiós munkájához a Super 8 rendezőjéhez hasonlóan Új-Hollywood blockbusterei jelentik az ősmintát, de míg Abrams művészi példaképe bevallottan Spielberg, addig James Gunn inkább Joe Dante kevésbé jólfésült, de még mindig családbarát örökségét folytatja.

A 2008-ban újrafazonírozott képregényszéria éppúgy kiváló alapanyag a nyolcvanas évek bűvkörében fogant zabolátlan űroperához (árulkodó központi motívumként egy slágerválogatást tartalmazó magnókazettával), miképp az Amerika kapitány is adta magát a Joe Johnston-féle retrókalandhoz. Az áramvonalas Bosszúállókhoz képest A galaxis őrzői zsúfoltabb és szabálytalanabb mozi, amiben Gunn stílusérzéke és groteszk humora még egy cyborg mosómedvét is képes árnyalt karakterré tenni, viszont a meggyőző külcsín és a filmbe fektetett rendezői kreativitás mögött felsejlenek a Marvel projektjének buktatói. Bár A galaxis őrzői sorakoztatja fel a franchise legvalószínűtlenebb hőseit, cselekménye mégsem távolodik el igazán az előző kilenc Marvel-film formulájától, benne az újfent McGuffinként szolgáló mágikus kővel és az ezt hajszoló szupergonosszal. A stúdió ugyan ráérzett, hogyan adhat filmjeinek egyedi külcsínt markáns stílusú rendezők felkérésével, de hiába a meghökkentő ornamentika, ha már megint valamelyik Végtelen Követ díszíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11767