KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A két Lotti

Tamás Amaryllis

Erich Kästner A két Lotti című könnyed-derűs lélekregénye eddig nyolc kiadást ért meg nálunk harmincöt esztendő alatt. A happy endes történet csattanójaként azt kérdezi Lotti: most, hogy anyu és apu újra együtt vannak velünk, ugye lehetnek még testvéreink? Fiúkat vagy lányokat akarnátok? – érdeklődnek tőlük. Fiúkat és lányokat! – mondja Lotte. Luise pedig szíve mélyéből kiáltja: Csupa ikreket!

Joseph Vilsmaier maira hangszerelt filmes adaptációja láttán – a válási árvák tízezrei feletti fájdalmas kesergés helyett – az ikerségről, mint olyanról még talán az is el-elmeditál, aki nem ikerpár egyik feleként látta meg a napvilágot. Az Ikrek az egyik legősibb zodiákus jegy. Az Ikrek korszakának káldeus papjai már hatezer évvel ezelőtt megfigyelőtornyokból kémlelték az eget, e korszakban alakult ki az írás, az egymással való érintkezés és kapcsolattartás fontossága e zodiákus jegynek (és szülötteinek) legjellemzőbbje. „Nincsen emberiség, csak Péter és Pál van”, írta Kosztolányi. Nincsenek válási árvák, szétszakított ikerpárok – csak Lotték és Louisék, sugallja ez az embermeleg történet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1132