KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pirx kalandjai

Sepsi László

Magyar tévéfilm-sorozat, 1973. Rendezte: Rajnai András. Szereplők: Papp János, Sunyovszky Szilvia, Bálint András. Forgalmazó: MTV. 5x55 perc.

Mintha a begombázott Ed Wood Andy Warhollal közösen megrendezte volna a 2001. Űrodüsszeia remake-jét, a változatosság kedvéért tévésorozat formájában. Rajnai András a Lem-rajongók körében közutálatnak örvendő Pirx-adaptácója kultikus státuszát elsősorban egyedi látványvilága és még egyedibb technikai megoldásai által vívta ki. Ezzel a sorozat bekerült a magyar science fiction legtöbbet hivatkozott alkotásai közé, annak ellenére, hogy nehézkes dramaturgiája, fals párbeszédei, és az önirónia tökéletes hiánya inkább teszi a Pirx kalandjait az Űrgammák előképévé, mintsem a Szíriusz méltó örökösévé.

Az egyenként egy-másfél órás epizódok a műfaj legfontosabb toposzait használják. Az űrhajós-akadémiáról frissen kikerült Pirx megismerkedik a virtuális valóság sajátos természetével (Diplomavizsga), megküzd egy önálló életre kelt robottal (Víkend a Marson), esetleg egy elzárt kutatóbázison felgöngyölít néhány különös halálesetet (A Galilei-állomás rejtélye), ám az epizódok működésképtelensége nem is elsősorban a technikai problémákból fakad. Rajnai és stábja – elsőként a magyar filmtörténetben – blue-box technikával teremtette meg a futurisztikus látványvilágot. Pirx háta mögött háztartási eszközök, legóból épült makettek, terráriumok és akváriumok szuperközelijei pompáznak pop-artos színekben, de ez az attrakció csak ideig-óráig képes elvonni a figyelmet a cselekményvezetés gondjairól. Elsősorban a szűkös büdzsé miatt a Pirx kalandjai számos esetben elmozdul a krimi műfaja felé: az idegen világok megismerését felváltja az intellektuális kaland, mely során száraz argumentáción keresztül derül fény a gyilkos tojássütő és a morzézó őrrobot rejtélyére, ezáltal a végtelen űrből lerántva a tudományos-fantasztikus műfaj alapmotívumait a kínos realizmus banalitásokkal teliszórt talajára. Miközben képileg és zeneileg a Pirx kalandjaiban pszichedelia uralkodik – olyannyira, hogy egy epizódban a címszereplő Kubrick hőséhez hasonlóan kívül kerül téren és időn, jellemző módon persze csak nyolc röpke órára –, magával a fantasztikummal az alkotók nem tudnak mit kezdeni. Hol hosszas levezetések során próbálják racionalizálni azt, hol pedig egyszerűen megfeledkeznek róla: így válhatott a lengyel sci-fi irodalom legendás űrhajósából a magyar tévétörténet legunalmasabb űrdetektívje.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10002