KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halloween

Géczi Zoltán

Halloween – amerikai, 2007. Rendezte: Rob Zombie. Írta: John Carpenter forgatókönyvéből Rob Zombie. Kép: Phil Parmet. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Malcolm McDowell (Dr. Loomis), Scout Taylor-Compton (Laurie), Brad Dourif (Brackett), Taylor Mane (Michael Myers). Gyártó: Dimension Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 109 perc.

 

A John Carpenter 1978-as alapművére felhúzott széria friss tételét újrakezdésnek szánhatta az MGM stúdió, holott Sherlock Holmes-i logikával sem lelni olyan érvet, amely legalább részlegesen indokolná a Halloween-sorozat kilencedik installációjának létjogosultságát. A producerek Rob Zombie-t kérték fel az agonizáló legenda revitalizálására, a zenészből lett filmes pedig a mostanában oly divatos (James Bond, Batman) eredettörténet dramaturgiáját választotta. A loboncos metálrémember forgatókönyvében a böllérkéssel mészároló figura korántsem burkolózik balladai homályba, a karaktert és annak motivációit vulgárpszichológiai egyenletekkel rajzolta meg a mérsékelten tehetséges direktor, hiába remélvén, hogy a misztikus elemek következetes kiirtásával fajsúlyos, realista horrort kap eredményként.

Rob Zombie saját világában formálta újjá Mike Myers kultikus figuráját; miként korábbi munkái, a Devil’s Rejects vagy a House of 1000 Corpses esetében, a szereplők ez alkalommal is Amerika délvidékének fehér söpredékéből kerültek gondos kiválogatásra. Mike faterja hamisítatlan tex-mex csőcselék, sörvedelő, tévéfotelbe fingó surmó; anyja balsors által tépett sztriptíztáncosnő, nővére érzéketlen tapló, diáktársai agresszív idióták, a halmozottan hátrányos helyzetű kiskamasz csakis egy családterápiának szánt vérengzés által talál kiutat a hétköznapok poklából. A pszichodrámás gyakorlatként végrehajtott vágóhíd-művelet után Mike elmegyógyintézetbe kerül, s miután a kalóriákban gazdag szövetségi koszttól drabális barommá cseperedik, lelécel a zárt osztályról. A nyomokban szórakoztató, helyenként üdítően ironikus film innentől neoklasszikus slasherré devalválódik: a maszkban flangáló Mike Myers a frászt hozza a tisztességes adófizető polgárokra, szakavatott módon vérezteti ki az elébe kerülő tinédzsereket, rendőröket, egyéb áldozatokat. Amíg az első ötven perc tartogat mérsékelt izgalmakat (merthogy a kerekfejű, durcás kiskölök fokozatos megkattanása, brutális méretű, fenyegető hústömeggé érésének bemutatása még tisztességes rendezői munka volna), a film második fele már totálisan érdektelen mészárlás, annyira, de annyira unalmas, hogy a néző kínjában még az évfordulós H20 gyatra erényeit is értékelni kezdi.

A Rob Zombie által rendezett Halloween pontosan a kilencedik Mike Myers mozi; se több, se kevesebb, mint a zseniális eredeti menetrend szerint piacra dobott, a kor divatja szerint sminkelt mutációja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9180