KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapda

Harmat György

Klopka – szerb-német-magyar, 2007. Rendezte: Srdjan Golubovic. Írta: Nenad Teofilovic regényéből Melina Pota Koljevic és Srdan Koljevic. Kép: Aleksandar Ilic. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Nebojsa Glogovac (Mladen), Natasa Ninkovic (Marija), Miki Manojlovic (Koszta), Anica Dobra (Jelena). Gyártó: Filmhouse Bas Celik / Mediopolis / Új Budapest. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

 

 „Azt gondoltam: ha valaha találkoztam jó emberrel, akkor Ön az” – mondja a film végén az özvegy a férje gyilkosának. Hogyan kárhozik el egy jó ember: ezt a folyamatot követi nyomon Srdjan Golubovic’ szerb-német-magyar koprodukcióban készült alkotása. Jónak ismerjük meg mi is a mérnök Mladent, a film főhősét: intelligens, érzékeny, érett (s ilyen eszközökkel játssza is el őt a színészet magasiskoláját nyújtó Nebojsa Glogovac). Kicsit talán élhetetlen, annyira mindenesetre az, hogy napjaink Szerbiájában ő és tanítónő felesége ne tudják előteremteni azt a 26 000 eurót, ami halálos beteg kisfiuk berlini műtétjéhez kellene.

Elkövetnél-e gyilkosságot, ha csak így menthetnéd meg gyermeked életét? – ezt az erkölcsi dilemmát fordítja le a film nyelvére a társíró-rendező Golubovic’. Mladen irtózattal és vonakodva végül is igennel válaszol a kérdésre, bérgyilkossá lesz. E rémületes csapdahelyzetnek és következményeinek lélektanilag finom, társadalmilag érvényes, befogadás szempontjából hatásos ábrázolása a mű fő erénye. Ahogy azonban a Nenad Teofilovic regényéből készült forgatókönyv egyre körmönfontabban szövi a szálakat, mind több hiteltelen mozzanat lopózik be a filmbe. Mladen megtudja, hogy a megölendő „célszemély” nemcsak (valószínűleg) gátlástalan üzletember, hanem férj és apa is, akinek ráadásul ismeri feleségét és kislányát. Aztán – már a temetés után - ő viszi kórházba áldozata nejét. Végül pedig (miután a megbízó nem fizet) az özvegy biztosítja azt az összeget, mellyel Mladen fiát megműthetik.

Az ilyen erős dramaturgiai önkényt, a véletlenek ennyire zárt áramkörét csak a zseni képes művészi szükségszerűségként elfogadtatni: Shakespeare majd’ mindig vagy Wajda a Hamu és gyémántban. Jelen – szép, de nem hibátlan – filmjével Srdjan Golubovic’ nem ér fel erre a szintre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9112