KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagom, halálom

Harmat György

 

Pablo Neruda nálunk a Thália Színházban bemutatott költői játékából (Joaquín Murieta tündöklése és bukása) készült ez a szovjet rock-musical, amelyben chilei nincsteleneket a meggazdagodás vágya Kaliforniába űz az aranyláz idején. Köztük van Joaquín Murieta, az ifjú álmodozó, aki a hosszú hajó-úton feleségül veszi a szép Teresát. Az „ígéret földjén” valamennyiük sorsa tragikusra fordul. E nagyigényű film híján van annak az egységes stílusnak, amely a jó zenés film talán legfontosabb ismérve; pedig a kellemes zene, s legfőképpen Alekszandr Antyipenko költői és következetes fényképezése megfelelő „egységesítő” elem lehetne. Hogy a musical-”hitelesség” mégsem jön létre, az elsősorban a rendező hibája: zavaróan keveri a hangulatokat. A Halál szimbolikusnak szánt, de színészileg bántóan túljátszott figurája a legalkalmatlanabb pillanatokban fakaszt nevetést – az alkotók szándéka ellenére. Megjelenése hol egy lírai jelenet, hol meg egy naturalista kegyetlenkedés-sorozat hatását szaggatja szét.

E filmből hiányzik a tánc, pedig jobb musicaleknek (Oliver, Hair) nem véletlenül elengedhetetlen alkotórésze a mindennapi mozgásból kiinduló koreográfia, amely segíti megteremteni a zenés film magasabb stilizációs fokát. A stílusingadozás és stíluskeveredés (szimbolikus játék, kalandfilm, ballada) a fő oka, hogy a Csillagom, halálom nézője némely szépen megkomponált részlet (például Teresa temetése) ellenére is élmény nélkül marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6436