KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gésa

Mannhardt András

 

Van benne gengszterháború és lövöldözés, ám A gésa mégsem kalandfilm. Van benne szerelmi szál, de túl gyermeteg ahhoz, hogy komolyan vegyük. Egzotikus kirándulásnak, a harmincas évek japán alvilágára vetett futó pillantásnak pedig túlságosan hosszadalmas e film.

Nem hiszem, hogy földrészünkön e mű nagy közönségre számíthat. A bőkezűen adagolt hagyományos japán tánc- és énekbetétek között ugyanis legfeljebb azon tűnődhetünk, vajon megtartja-e gyermekét a megesett gésa; a leánykereskedő el tudja-e helyezni legújabb szeretőjét valamelyik előkelőbb bordélyházban. Felüdülést eközben csak a néhány valóban lendületes jelenet (mint például a pompás ragtime-tánc) vagy a nagy-néha széttáruló kimonók nyújtanak.

A cselekmény tehát folyik, folydogál, s az előadás kezd csendben unalomba fulladni, amikor megdöbbentő dolog történik: az egyik színész szeméből valódi könny buggyán ki hirtelen. S a néző itt elveszti biztonságérzetét. Annak, ami az ő szemében csak vontatott mese, van talán valami egészen más értelme is? S felötlik benne: lehet, hogy a vásznon már kezdettől fogva valami különös szertartás zajlik, leheletfinom, és az európai néző számára megfoghatatlan koreográfia szerint?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5589